$Category.Name /> bejegyzései

(Népszámlálás ürügyén)

Kikérdeztek

Végül is, ki vagyok én?
Most már végképp nem tudom. Azt aki valójában vagyok, vagy akit elvárnak. Akinek lennie kell. vagy csak simán akinek mondja magát? Megmondja valaki? És ha nem derül ki?
Honnan jöttem?
Van egy általános képlet. Van a valóság, és van amit szeretnék hinni. mondjuk azt, hogy a Szaturnuszból. tetszik a neve, és az hogy nagy. ott van hely. csak, akkor mit mondok ha azt kérdezik miért jöttem onnan?
Mint a valóságban: hozták. Nem akaratom ellenére. Nem volt akaratom. Még. Mint a kis uborkának. Vagy mint a tornacipőnek. Fogkefe. Antennás kis uborka.
Mi a nevem?
Hát.kérem.azt lehet így.meg úgy.ahogyan a helyzet vagy a kedvem kívánja. Az egyik változat hosszú, a másik is. De hívjon csak nyugodtan.
Korom?
Na. Már megint. Melyik? A valóságos? De mi a valóság? Jó. Vicceltem. Bocsánat. Úgy értem, hogy nem ugyanaz. Mert ekkor meg ekkor születtem. Szültek inkább. Az egy dolog. Hogy most mennyi? A helyzet az, hogy a véneknek kevés, az öcskösöknek sok. Senki nem tudja, hogyan viselkedjen velem szemben. Gyanítják, direkté csinálom. De nem. Van egy általános, megszokott viselkedési stílusom. Nem tudom mióta. Következetes. Ahogyan jól érzem magam. Mindig így. Szeretetteljesen. Ez gyanús.
Anyanyelv? He, he, he. Komolyan gondolják? És ez, hogyan fog majd megjelenni? Hogy, vagyunk 783 és ?-én akiknek a hispániai vulgáris latinból kifejlődött társalgási kódot vállaljuk közösnek? És mi van, ha én a mezo-amerikai változathoz ragaszkodom? És, hogy még mennyit tudok? Hát sokat, de nem, nem, nem mondom, még beképzeltnek fognak tartani, pedig annyi. Aztán nem akarom javítani az országos statisztikát. Még kihozzák, hogy a "sanyargatott sorsú kisebbségek" ilyen-még olyan nyelvtudással.
Nemzetiség? Hajajajjj! Itt tényleg baj van. Most mit? Fél ilyen. Akkor megharagszik a másik fél olyan, és ha fél olyan, akkor a másik fog dünnyögni. Maradjunk a magyar tudatú antennás kis uborkánál. Mit? Nincs ilyen kategória? Bármint hogy a "magyar tudatú" nincsen. Akkor is. Írja: nemzetiségnél azt nyilatkozta, hogy magyar tudatú antennás kis uborka. Kész.
Vallás: az egyetlen. Magánügy nem? De az, ha mondom. Egy. Egy Isten van. Magának nem? Sajnálom.
Végzettség: bonyolult. Higgye el és ne vitatkozzon. Az ember összeszed útközben ezt-azt. Ami aztán fontosabb lesz. Stílusgyakorlat. A kocsmában. Klasszikus filológia.pfuj!
Politikai beállítottság? Nahát, de szép kis skála. Hogy e-szerint? A fehér az egyik végén a vörös a másikon. Fekete nincsen. Merthogy nem szín. Nem értem. A fehér a balszélén van. Hogy fordítva fogom? Bocsika. Most már jól fogom. A vörös végre a helyére került. Hogy komolyan. Hát.jobban szeretem a havat mint a vért. De már írtam olyan verset, hogy "mikor télen vér rózsák nyílnak a havon", az szép. De a hősök nekem mindig fehérek. A fehér hősnek vörös a vére. A Vörösnek nem lehet fehér a lelke. Szavak. Játszom. Azt hiszem világos. Nem? Én úgy tudom, a magyartudatú antennás kis uborkák konzervatívak. Elég ennyi ? Jó.
Hangulat? Rossz de bizakodó. Mert utalom, ha a rendőrök megeszik a kolbászt a fogva tartották lencsefőzelékéből mint legutóbb Békés-valaholban, vagy hogy a miniszter elmegy cseresznyemagozni délre amikor itt sem tombol a tél, vagy azt is hogy gagyiország polgárának érzem magam mióta elhalálozott szappanopera műhősök után kellene sírjak mert a felbőszült munkásszigeti kakasok visszalőttek egy dáridózott éjszaka után. Utálom. A Nemzet Színésze még magányosan lépked önnön sírja felé a gesztenyés fasoron a temetőben. Nincs senki mögötte, senki sincs mellette ki simogathatná szép, kedves fejét. szomorú egy ország ez. Szomorú.
Ennyi.
Írja le: Sokan vagyunk, tudom. Én meg kevés. Adják vagy vonják össze. Engem nem érdekel. A végeredmény.
A tudatom. A Szaturnuszból. Egy magyar. Uborka kisantennákkal

(Megjelent a www.bahia.hu -n)

Meddig tart ez a stupid színjáték?

Leszállt az alkotmányos diktatúra sötét leple, és mi úgy tesszünk, mintha ez normális dolog volna

Meddig tart a stupid színjáték a parlamentben
és/avagy néhány jól kifundált kérdés, amelyekre választ várnék.
 
Mi a legitim, mi az illegitim?
Ha illegitim a Gyurcsány és kormánya –ahogyan a Fidesz állítja (nem mellesleg, egyetértek), akkor mitől legitim a jelenlegi parlament?
Hol húzódik a határ a törvényes és a törvénytelen között, különös tekintettel arra, hogy törvénytelent kiált az illegitim (törvénytelen!) hatalom?
A válságból (alkotmányos, gazdasági, erkölcsi) kivezető út, avagy valójában mit akar a „parlamenti jobboldal”: megtartani az elmúlt tizenhat év „vívmányait”, melyek nagy részben okozói a jelenlegi „krízisnek”, azaz konzerválni a rosszat, vagy forradalmian megváltoztatni azt, amit lehet, amit nem, pedig újjal felváltani?

Legitim: jogos, jogosnak elismert, elfogadott, jogszerű, törvényes, igazságos, méltányos
Illegitim: 1. törvénytelen, törvénybe ütköző; 2. jogosulatlan, helytelen
Törvényes (legális): 1. törvény szerinti, törvényes, törvényszerű; 2. jogos
Törvénytelen (illegális): törvénytelen, törvényellenes, törvényesen nem engedélyezett
 
Magyarul:
a) Az „öszödi beszéd” fényében egyértelmű, hogy a szocialista-liberális koalíció törvénybe ütköző –a parlamenti demokráciákban hagyományosan elítélt- eszközök igénybevételével jutott győzelemhez a tavaszi parlamenti választásokon.
Éltek a megtévesztés, a csalás és a hazugság módszerével, tudatosan becsapták a magyar választókat, így jogellenesen, törvénybe ütköző módon jutottak parlamenti mandátumokhoz, és ebből következően a jelenlegi kormány megbízatása automatikusan jogellenes, illegitim.
Kérdés: miért ragaszkodik az ellenzék nagyobbik része ahhoz a tézishez, hogy csupán a kormány illegitim? Mire jó ez a nevetséges kivonulósdi színjáték, amikor az illegitim miniszterelnök megjelenik az illegitim mandátumú parlamenti képviselők előtt?
A Fidesz és a KDNP következetlen magatartása az –most jóhiszemű próbálok lenni, amikor következetlent írok, írhatnám akár a „kollaboránst” is de most még nem teszem-, amely legitimálja a törvénytelen parlamentet és ebből következően a miniszterelnök személyét is.
Meddig szándékoznak ezt az átlátszó és önveszélyes játékot űzni?
A népharag oly természetű, hogy adott esetben, és a megfelelő pillanatban (marxista szóhasználattal élve, mikor az objektív és a szubjektív feltételei a forradalomnak együttesen állnak), többé nem jelenthet alternatívát sem a „csupán” reform gondolat, és minden mi a régit (a régi rosszat) igazolja, eltakarításra kerül.
Kósa Lajos az egyik szeptemberi Kossuth téri estén kijelentette, hogy ők, azaz a Fidesz, tisztában vannak ezzel a lehetőséggel. Ha nem teszik meg azt, amit az Istenadta nép elvár tőlük, akkor az egész „rendszerváltó” elit távozásra kényszerül.
b) Ha a törvénytelen hatalom „törvényes” eszközöket alkalmaz -mondjuk egy tüntetés letöréséhez-, attól, hogy az alkalmazó törvénytelen (illegitim), az alkalmazott eszközök alkalmazása jogosulatlan. Magyarul: törvénytelen a gumibot, jogos az utcakő.
Kit érdekel a vipera és a páncéltörő gránát a pesti utcán, mikor ebben a de jure és de facto extra lex helyzetben, a rendőr síp –amennyiben a hatalom megtartatására, védelmére, erősítésére szolgál- már önmagában is illegitim, azaz törvénytelen.
Ha a népfelségjog a legfelső jog –és az is-, akkor a törvénytelen, illegitim hatalommal szembeszállók oldalán van a jog, és bármilyen eszköz alkalmazása, amely a legfelsőbb jog érvényre juttatásához alkalmazásra kerül: jogos, törvényes és legitim.
c) Nem állja meg a helyét az az állítás –kormány és parlamenti ellenzék oldalról egyaránt hangoztatott érvelés-, mi szerint a „válságból” kivezető egyetlen út, a reformok útja.
Ez az ország több reformot nem igen visel már el. Nem visel el több olyan reformot, amelynek ki nem mondott, de egyetlen és egyértelmű célja a hatalmi–gazdasági, politikai elit hatalmának a fönntartása.
 
Magyarul:
- új alkotmány kell, amely megfelel a magyar jogalkotás hagyományainak (a megfelelő műhelyi, szakmai munka 1989-óta folyik, eredményeiket alkalmazni kell)
- Alkotmányozó Nemzetgyűlést KELL összehívni (a 2006. évi önkormányzati választásokon mandátumhoz jutott képviselőket, mint a népfelségjog közvetlen letéteményeseit, össze kell hívni országos gyűlésre, amely jogosult –a magyar alkotmányossági hagyományoknak megfelelően- Alkotmányozó Nemzetgyűléssé átalakulni), melynek döntési jogköre:
 a) az új Nemzeti Alkotmány –az előkészített javaslatok alapján- megszavazása
             b) ideiglenes kormány megválasztása
             c) választások kiírása
 d) az ország pénzügyi stabilitása, valamint a gazdasági-szociális válság kezelése érdekében bejelenteni az ún. külföldi adósság visszafizetésének azonnali befagyasztását.
                                                                                        
Minden felsorolt lépés megvalósíthatósága, jogossága nem lehet kérdéses. A jog a nép-e? Hogy a jelenlegi politikai elitnek nem érdeke ilyetén „radikális” változás, egyértelmű. A konfliktus feloldozásához már csak két dolog szükséges: a felismerés, és azután az akarat.
Hogy ezt majd forradalomnak fogják e hívni, vagy „csupáncsak” éhséglázadásnak, irreleváns.
A jelenlegi helyzetből más kivezető út nem létezik.

Üzenet Mindenszentek után egy nappal

 Üzenet Mindenszentek után egy nappal

„Isten ne segíts, csak csodálkozz!”

Ha nem tudnám…
Ha nem tudnám, hogy tehetségtelen fráter, még meg is ijednék…
Ha nem tudnám, hogy bábu a szerencsétlen figura, orvosért kiabálnék
Ha nem tudnám, hogy üres a feje, mint ama bizonyos fából szerencsétlennek, remegnék én is, mint most a kertben a páfrányom
Ha nem tudnám, hogy senki, senkiházi és hogy holnaputánra eltűnik majd a nagy semmibe, MOST venném elő a fokosomat
Ha nem tudnám, hogy retteg tőlünk, én félnék
Ha nem tudnám, hogy gyáva féreg, és ezért bújik el az igazi aljasok mögött, keresném az arcát tenyeremmel
Ha nem tudnám, hogy kik ellen és mi ellen van dolgunk
Ha nem tudnám, ha nem lennék biztos abban, hogy felvirrad, és langyosan simogat majd márciusban a magyar nap
Ha nem tudnám, hogy fajtánk mennyire türelmes, már-már betegesen az, szaladnék –mondjuk a szomszédba- segítségért
Ha nem tudnám, hogy csak egy nagy és erős seprű kell, és eltűnik a szemetje
Ha nem tudnám, hogy mi vagyunk a jók, és tudom

Ha nem tudnám Egy az Isten, és érti Ő magyar szavam

De tudom.
És nem félek. És türelmes vagyok. Mert a türelem nem meghajlást, hanem igyekezetet jelent. És jókedvű vagyok, nagyon.
Mert tudom –és bár nekik is köszönhető- beteljesedik végre a sorsunk.
Március: Te Rád várok!

Egy kis régi mese...

Samu bácsi repülni tanul

Juszuf bácsinak, a nyugdíjas palesztin taxisnak, köszönettel a meséért

Hol volt, hol nem volt… volt egyszer egy gazdasági világválság. Történetünk pont ama, bizony csúnya, 29-es évben indul, amikor New Yorkban, tömegével repültek ki az emberek az ablakokon át és palacsintává lapultak a köpedékes sugárutakon. Pesten viszont, jó néhányán, nagyapám is köztük volt, a tőzsdéből, üres zsebre tett kézzel indultak haza felé gondolván: „volt ez már rosszabb is…” Úgy hírlik, a New York palotából, itt is kiugrott valaki, de az ilyetén repülési kísérletek idegenek a magyar lélektől. Ami itt fogyott az a méreg volt, és a pisztolyra való, na meg a prímások gazdagodtak meg a fogadókban. Rendes, csődbement úri magyar, öngyilkossága előtt, még huzatja a cigányával. Ez, kérem, így dukál.
Élt akkor városunkban egy nem túl gazdag, nem túl hangos, nem túl öntudatos (mármint ami felekezeti öntudatát illeti) zsidó polgártárs. Ő is tönkrement. Amilyen alaposan csak lehet csődbe menni, úgy ment tönkre ő. Repült is. A Lipótvárosból a Klauzál téren landolt, zöldség bizományosnak. Rezignáltan fogadta sorsát. Nem pörlekedett. Kivel és ki ellen tette volna. Az Istent is békében hagyta. Csak élt csendben, mint addig, tovább.
Aztán úgy esett, hogy, 944-et írtak éppen, elmúlt a tavasz is, és elmúlott a nyár. A németek masíroztak az utcákon, de, gondolta Samu bácsi, a Klauzál téri zöldséges, míg rendesen fizetnek, itt nagy baj nem lehet. Ő aztán nem tartozott azok közé, akik minden félé ördögöket festettek a falakra. Hagyjak őt békében, kérte, amikor a felekezetis buzgalomtól kipirosodott orcájú kofák sikító hangon pletykálták tovább a förmedvényes rémhíreket. A cionista agitátorokat is elküldte. Ő magyar – mondta, baja nem eshet. Hit is ebben. De beköszöntött az ősz. Dübörögve rontott be az ajtókon. Gyomorba rúgásokkal tudatta a néppel, hogy ő, most hogy megjött, innen el nem megy, és hajtépés közben tudatta még, hogy ki itt most az úr, és akinek nem tetszik jobb esetben, kuss! –így stílusosan a 44-es a tahó-barna ősz. Samu bácsi először csak megrezzent. Ez akkor történt, amikor éppen válogatta a szezonvégi paradicsomokat. Elébe állt négy vagy őt suhanc. Vicsorítva közölték vele, hogy megjöttek, hogy ők volnának az ősz és azon nyomban föl is rúgták a gyönyörű rendbe kiállított szegény zöldségeket. Mint már mondtuk, Samu bácsi megrezzent. Bocsánatot kért az őszi bunkóktól, fölszedte a karalábékat és a répákat majd miután a hűvös szél elszállt, folytatta az árusítást. Egy héttel később, az elsők között és először életében, ingyen jegyet kapott –ezt ő mesélte később így- Ausztriába (tudjuk, ekkor már nem létezett, de Samu bácsinak ez így tetszett) valami munkatáborba. De ne siessük el a dolgot, és ne higgyük azt, hogy ez ilyen simán és egyszerűen zajlott. A gettótól a bevagonírozásig minden volt és mindenből, ami ilyenkor járni szokott: verés –nem is egyszer, éheztetés, békaügetés, stb., stb. Aztán a megérkezés Buchenwaldba... Samu bácsi erről az időszakról túl sokat nem mesélt, csak annyit, hogy mint neki szokása volt egész életében, félt, nagyon félt. Azt is mesélte, hogy volt neki ott valami ismerőse pestről, aki úgy zabálta –így mondta- a csalánlevest, mintha fácánból vagy legalábbis újházi lett volna. (Véletlenül nem hangzott el annak az ismerősnek a neve?- kérdeztem Juszuf bácsitól. Valamiféle megmagyarázhatatlan, de mindenképen nagyon furcsa megérzésem volt. „De, Gyurinak hívtak a csalánzabálót, nagyon ízlelhetett neki, mindig repetát kért, sőt, ha valakinek nem kellett, akkor elkunyerálta vagy elcserélte az adagot”. Nagyot ugrott a szívem. Ismerek ugyanis egy Gyuri bácsit, a Dob utcai Fröhlich-féle kóser cukrászdából, aki azzal szokta kihangsúlyozni utálatát az áltála nyámnyiláknak tartott libi bibóldok iránt, hogy nem érti „mit berzenkednek ezek, amikor a táborban a csalánleves olyan finom volt, azóta sem ettem olyat”, mondja öblösen rekedt hangján, hogy csak úgy zeng a Dob utca, a nagy zsinagógáig elhallatszik talán. Gyuri bácsi, az Úrnak legyen hála ezért, a mai napig él, egészséges és jó kedvű).
Klauzál-téri ismerősünknek aztán, egy borongós de szép reggelén, szép, mert megérte, -magyarázta-, arra ébredt, hogy Istenre gondolt. Addig soha. Azon a reggelen langyos és bizodalommal teli jókedv szállta meg. Olyan tavasz illatú. És hirtelen, egy szuszra, hogy el ne szálljon az ihletett hite, ígéretet tett. „Ha megúszom, Uram –mondta magában-, ígérem, megyek haza, Izraelbe, és első dolgom, ha megérkezem az lesz, hogy megcsókolom azt a földet, mit tőled kaptunk”.
Két órával később észrevették, hogy a tábor őrsége elillant, kámforrá vált, eltűnt.
Gondolkodott Samu bácsi, mitevő legyen, merre menjen, haza vagy haza. Egy pár héttel később –addig a táborban maradtak, csak most az őrség amerikai volt, zöldségesünk ekkor látta meg életében az első négert- a felszabadítók feloldották a dilemmát: vonatra ültették a sokadalmat, és egyszerűen hazaküldtek őket, mindenkit a feladási helyre vissza.
Hazajött pestre tehát, vissza a Klauzál térre, vissza a répák és a retkek közé.
Masírozót, már egy ideje, pesten a vörös muszka. Fizetni? Ugyan, nem fizettek ők. Nekik járt a hála, és hálás volt nekik az egész Klauzál tér –bármint hogy az, ami belőle megmaradt.
És jött a nyár, és az ősz és a tél is megjött. És jöttek a cionista agitátorok, és a Samu bácsi azzal küldte el őket, hogy „majd, majd”. És az agitátorok elmentek. A lassúbak börtönbe, Szibériába, mit tudom én hova. A maradék el, szerte a világba. Egy-kettő belőlük Palesztinának is jutott.
Egy igazán szép napon aztán jött valaki. Régi ismerőse, még a táborból. Úgy tett mintha a paradicsom érdekelne. Hirtelen, áthajolván a zöldségeken, sejtelmesen oda súgta barátjának: „a pártnak szüksége van rád elvtárs!” És, hogy „menjen erre a címre, –átnyújtott egy darab papírt- már várjak magát” Búcsúzásképpen azért még oda vetette „És nehogy csalódást okozzon nekünk!”
Samu napokig gondolkodott, majd mégis elment. Az egyenruhás őrnek átadta a papirost, fölkísérték az egyik irodába, ahol legnagyobb meglepetésére, a Rákosi képe alatt, egy súlyos íróasztal mögött, az egyik suhanc ült, az egyik a „testvérek” közül, akik annak idején rúgták szét a karalábékat és a répákat. „Üljön le, üljön csak le Samu elvtárs… már vártam önt” De a Samu nem ült le. Egy szót sem szólt. Megfordult és kiment az ajtón. Aztán ki az utcára. Mély levegőt vett és elvegyült a sétáló pestiek között.
Nem bántották, és nem kerestek többé. De a zöldségest sem ez nem hatotta meg, sem az nem érdekelte. Ő csak élt, csöndben tovább.
És jött az „orvos per”. És a kofák megint terjeszteni kezdték a rémhíreket. Hogy összefogdossák a libásokat. Hogy megint el fogják zárni a maradékot is. Hogy nekik annyi. És a hősünk megint nem hit nekik, de aztán 53-ban, Sztálin halála után három hónappal, nyár volt már megint, undorítóan tikkasztó, sötét volt még, a hajnal odébb volt, kinyitotta a szemét és eszébe jutott Buchenwaldi ígérete. Elég volt! Emígy ő. Tömören. Reggel korán a piacra kiment, félóra alatt elosztott minden árut mi standján éppen volt, és elindult.– Elbúcsúzni? Kitől? Senkije nem maradt. Ismerőse is kevés volt. Ment tehát. Egyenesen nyugatnak. Ment és ment. A határon, bármennyire furcsa is legyen, észre sem vették. Csoda –gondolta az öreg. Egy frászt! -mondom én-, csak annyi történt, hogy az a fajta volt. A Samu bácsi abból a fajtából való volt. Akit nem szokás észrevenni. Ment és ment. Egészen Belgiumig elment. Brüsszelben a JOINT-tól kapott annyi pénzt, hogy megvehette jegyét egyenesen Tel-Avivig. Útközben tervezgette, készülődött, hogy hogyan is lesz azzal a megérkezéssel: leszáll majd, és csókot lehel Izrael földjére… Nyitott szemmel álmodott, látta önmagát és meghatottságában majdnem megeredtek a könnyei.
A gép végre leszállt. Ismeretlen illatokat hordozó fuvallat csapta meg az utasokat. Volt, aki sírt, volt ki kiabálva Istennek hálát mondott. A pesti kis zsidó csendben maradt. Lassan felállt és elindult az ajtó felé, egy kis megtorpanás után a lépcsőn is elindult. Remegett keze lába, amikor a földre rálépett. Gondolkodott. Oly nagy volt a sokadalom, hogy hirtelen elszégyellte magát, szégyellte az ötletét. Nem. Ő most nem térdel le. Még kiröhögik. Hogy eszelős. Hogy mesüge. Ez nem volt ínyére és egyébként is, alatta nincs is föld, csak a szürke ás olajos beton. Megint körülnézett, hátha valaki észrevette zavarodottságát, majd nekiiramodott a bevándorlási pult irányában. Szeretettel üdvözöltek, ráadásul –nem kis meglepetésére- magyarul, kapott valamennyi pénzt és egy kibuc címét ahol -ahogy mondták-, szívesen fogadják és segítik a közép-európaiakat.  Állt vagy egy órát a repülőtér épülete előtt. Nézte a sokféle embert, nézte a pálmafákat, nézte az eget. Ízlelgette a jóízű levegőt. Gondolata tulajdonképpen egy sem volt. Csak valamiféle jó érzés simogatta tarkóját és lassan, lassan, egy, a számára teljesen idegen, jó hangulat költözött a lelkébe és végérvényesen megbékélt.
Odament az első, ott parkoló taxihoz, átadta a sofőrnek a papírfecnit a kibuc címével és mosollyal az arcában hátradőlt az ülésen.
Egy ideig nézte a mellette elsuhanó épületeket, az embereket, a fákat, aztán elbóbiskolt. Riadtan ébredt föl. Még mindig mentek. Már csak nagy ritkán látni lehetett egy-egy házat. Fákat, pálmákat, egyet sem. Aztán már házak sem voltak többé.
És eszébe jutott.
Eszébe jutott mit az Úrnak Buchenwaldban megígért.
Megkocogtatta a sofőr vállát és értésére adta, álljon meg.
Kiszállt. Körülnézett, majd lassú léptekkel megindult.
Lelépett az aszfaltról. Megkerült egy nagyobb sziklát. Majd még egyet.
Egy ideig keresgélt, amíg megtalálta a helyet.
Ez az! –mondta fennhangon, Samu bácsi, a Klauzál téri kis zsidó zöldséges, Tel-Avivből Jeruzsálem felé félúton.
Nekikészülődött.
Lassan letérdelt és fölrobbant.

(2003)

Ha március, akkor tavasz, ha tavasz, akkor…

Meghalt a cselszövő, nem dúl a rút viszály….

Kezdem a legfrissebbel.
Meghalt a Mészáros. Minden neki szomszédos népnek réme. A balkáni –nem rác- gyerekek „zsákos embere” és egyben minden igazi rác nacionalista rémálma. Akit tudtak, hogy csak apparatcsik, és ámbár zseniális, mégiscsak és meg mindig csupán egy pártbürokrata akinek, más érdeke, mint önön hatalmat megtartani, nincsen. Innen a szerencsétlenek kvázi komédiája, akik több mint egy évtizeden keresztül, árkon, bokron át, vereségből vereségbe követték a Rémet. Mást nem tehettek. Úgy néz ki, bele is fulladták, a maguk ontotta vér és agyvelő mocsarába.
Öröksége egyszerű számba venni: parancsra megerőszakolt nők tízezrei, száz és százezer halott, számtalan eltűnt, szétlőtt-fölrobbantott templomok, dzsámik, múzeumok, iskolák… És nemzete, a „büszke rác”, minden nagyzási hóbortja-álmát félredobva, térden csúszva, kettétört gerinccel esedezik az európai alamizsnaért.
Barátunk, aki elhalálozott egy szürke hollandiai cellában, előbb kommunista volt, majd szocialista, majd hatalmat foggal-körömmel megtartó humortalan diktátor.
Siratja özvegye, lánya, fia, bátya.
Nyitva állnak előtte a pokolnak kapui.

Sátánisták amerikai egyenruhában
Az amerikai egybesült ízének izéjében –a vezérkárban- idúlt sátánisták, szemelrontók, búval-bájolók, és kanálfacsargatók osztják az tégi (igét – a gyengébbek kedvéért…)
Uri Geller –akire legalább annyira büszkék lehettünk, mint Theodor Herzl-re vagy Erno Gero-ra, tudniillik a „mágus”, nem köztudottan magyarországi zsidók leszármazottja- már a 80-as években is dolgozott az amerikai hírszerzésnek. Mostanában újra az amerikai adófizetők pénzéből él. Az állam melynek ő, az Uri, polgára, szintén ebből tartja fönn magát kiegészítve a saját maga által keltett negatív energiai forrásokból.
Nem Geller az egyetlen mágus, parafenomen, satanista pap amely az amerikai egybesültek fegyveres erőinek szolgálatában állt-áll. Hosszú a sor. Paul Vallely alezredes, Michael Aquino őrnagy, Jim Channon alezredes, Anthony Schaffer alezredes, John B. Alexander ezredes, Albert Stubblebine tábornok, Peter Schoomaker tábornok, jelenlegi vezérkari főnök, Wayne A. Downing tábornok az US Army különleges Hadműveletek Parancsnoksága egykori parancsnoka, stb., stb.
Köztük, Aquino örnagy és Chanon alezredes a legsötétebb figurák: mindketten, különböző minőségekben „papjai”- vezetői az u.n „New Age” (az Új Kor) mozgalomnak amely pókháló- szerűen fedi le az amerikai nemzet-biztonságpolitikai, külpolitikai és gazdasági-pénzügyi vezető szintjeit. Míg a hetvenes években úgymond, diszkréten kezeltek a témát –összejöveteleket magánlakásokban, házakban tartottak szinte titokban-, a nyolcvanas évek közepétől kilépnek a nyilvánosság elé, és a legvisszataszítóbb okkultista praktikákat sem szégyellik többé. Chanon nyilvános szeánszokat vezet az „Új templom” imaházaiban, közben ajánlásokat készít az amerikai hadsereg Pszi kutatásokkal foglalkozó –a Különleges Hadműveleteknél- részlegeinek.
Érdemes belenézni, elolvasni egy-két anyagot, a kanál-hajlítgató Geller web-site-jában (www-uri-geller.com). Geller nyíltan dicsekszik, a hadseregnek tett szolgálataival, valamint közzé tesz a tevékenységet dicserő cikkeket. Az egyikben ezek közül John Alexander ezredes, NSA (Nemzetbiztonsági Hivatal –USA) volt szaktisztje, egyik vezetője hosszasan fejtegeti véleményét Uri Geller „pozitív és hathatos tevékenységéről az USA nemzetbiztonsági célok elérése érdekében…”
Ugyanitt, azaz Geller portáljáról letölthető az USA légierejének számára 2003-ban elkészített tanulmány a teleportálásról és a teleportálás kutatásainak jelenlégi állásáról (AFRL-PR-ED-TR 2003-0034 Teleportation Physics Study)

A Mossad utasítására, indították el a karikatúra kampányt…?
Kinek az érdekében állt, hogy botrányt csiholjon az egyébként négy hónappal korábban (2005. szeptember 30.) a dán Jyllands-Postenban megjelent, Mohamed Prófétát –béke legyen vele-, gyalázó átkozott karikatúrák?

1. „Flemming Rose”, Ukrajnában született zsidó, a  Jyllands-Posten kulturális szerkesztője. Ő a felelős a dán lapban megjelent karikatúrákért,
2. Viktor J. Ostrovski –volt Mossad ügynök- könyvéből (Way of deception, 1990 St. Martin Press) bőségesen kaphatunk információkat a dán és az izraeli titkosszolgálatok hagyományosan kiváló és gyümölcsöző kapcsolatairól. Miután Ostrovski „lelépett” a Mossadtól, Kanadában kapott menedéket. Ő az egyik legismertebb szaktekintély az Izraeli szakszolgálat legújabb kori történetével kapcsolatban. Rossz nyelvek szerint, egy időben volt kollegai vérdíjat tűzték ki a fejére…
3. „Flemming Rose” kitűnő, nyilvános, nyíltan felvállalt, napi munka kapcsolatot tart fönn ultracionista vezető személységekkel, a még nem néhai izraeli miniszterelnök Sharon személyes meghívására többször járt a közelmúltban a közel-keleti országban. A furcsa nevű „Flemming Rose” kiváló barátja –Rose szavai- az a Daniel Pipes aki először a szélsőségesen jobboldali-militarista FOX Tv News kommentátoraként szerzett hírnevet és akit nemrég Bush nevezett ki az un. Béke Intézet vezető tanácsának tagjává. Daniel Pipes közismert ultracionista, az Izrael Állam totális győzelméről papoló, iszlamofóbiaról elhíresült publicista.
4.  Pipes szerint el kell lehetetleníteni az arab országokat, térdre kell kényszeríteni az Iszlámot (sic!) akár fegyverrel is, hogy Izrael léte többé ne foroghasson veszélyben… De, tett már olyan kijelenéseket is, miszerint az arabok „nem emberi lények” és, hogy az Iszlám szentkönyve, a Korán „az ördög sugallta mű, amely tűzre való…hogy megvédjük civilizációnkat, el kell pusztítani az írmagját az iszlámnak…ez szent kötelességünk”

Rövid Hírek

Kínaiak és a madárinfluenza
A kínai kormány, az előzetesen a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának Politikai Bizottságának Végrehajtó Tanácsa javaslata alapján, úgy döntött folytatja, a múlt héten elindított országos kampányt a madár influenza megfékezésére. A KKP KB PB Végrehajtó Tanácsának kritikáját elfogadta. Ezentúl, közölte az Új Kína Hírügynökség, az eddigi 10 millió helyett, 50 millió embert kell kivégezni hetente. Díjat alapítottak az élenjáró megyek és tartományok kitüntetésére. A díj címe „Kevesebb ember-több csirkét a szocial-kapitalizmust építő kínai nép számára”

Kuba: a járműpark felújítása nemzeti érdek
A szigetország parlamentje ratifikálta a kormány döntését miszerint Kubának vásárolnia kell egy új autó-t. A kiválasztott modell egy 1967-es Ford Mustang. A parlamenti határozmány értelmében, a  jármű az A hetekben, Havannában, B hetekben Santiago de Cuba-ban lesz látható.

Irak: folytatodik a terror
Egy Alzeimer-korban szenvedő iraki felkelőcsoport 15 nyugati foglyok ejtett észak-Bagdadban.  Egy, az Al-Jazira által sugárzott videofelvételen, az emberrablók bejelentették, hogy vannak bizonyos követeléseik, de már nem emlékeznek mik is azok

Valahol a Közel-Keleten: rámpát a paradicsomba!
Egy mozgáskorlátozott öngyilkos merénylő beperelte azt az éttermet melynek fölrobbantásával megbízták. A kiszemelt vendéglátóegység tudniillik nem rendelkezett megfelelő, kisegítő bejárattal. A hoppon maradt merénylő, tolószékében, sírógörcsöt kapott az étterem előtt. Azóta súlyos depresszióval kezelik az egyébként mélyen vallásos embert.
.
Irán-Teherán:
Az iráni hírügynökség jelentése szerint az iráni kormány Teheránban rendezett a népirtásról szóló konferencia után új tanácskozás összehívását kezdeményezte a föld gravitációjára vonatkozó elméletek hitelességének vizsgálatára.  Ahmadinejad elnök kijelentette, hogy „a föld gravitációja egy hazug cionista és amerikai blöff”. „Az összeesküvés célja, hogy mi továbbra sem tudjunk elszakadni a földtől, elszállni” mondta.

Meleg terrorista kontra meleg cowboyok
Reza Baniameri, a legíresebb Iráni filmrendező egy teheráni sajtókonferencián a következő filmtervével kapcsolatban kijelentette, hogy ”hagyjak már ezt a meleg cowboyokról szóló hollywoodi maszlagot. Most kezdtem el új filmem forgatását, amely egy homoszexuális arab öngyilkos merénylő szörnyű dilemmájáról fog szólni, amikor az illető nem tudja, mitevő legyen, robbantsa-e föl magát, egy meztelen dán férfi táncosokkal teli autóbuszon”

Naszreddin Hodzsa legújabb kalandjai
(a klasszikus után szabadon)
1.
Naszreddin Hodzsa a király szolgálatában
Naszreddin igen bizalmas viszonyba keveredett a királlyal. Bölcs és mosoly fakasztó mondásaival, megjegyzéseivel olyannyira elnyerte a király kegyét és bizalmát, úgy hogy mindennapi vendéggé vált udvarában. Egy nap a király igen megéhezett. A főszakács padlizsánnal lepte meg az uralkodót. A királynak annyira ízlett a padlizsán, hogy megparancsolta, ezután mindennap ez kerüljön az asztalra. –Hát nem királyi étek, nem a világ legízletesebb zöldsége a padlizsán? – kérdezte a király a Hodzsát. – Nagyon is az, felség, kétség kívül a padlizsán a padisahhoz legméltóbb zöldségféle – készségeskedett a Hodzsa. Amikor azonban a hetedik napon is sült padlizsán került a király asztalára, az uralkodó kedvetlenül tolta el maga elől a tányért. – Vigyétek innen! Ez egyszerűen pocsék! Ehetetlen!  - Mennyire igaza van fenségednek – szekundált a Hodzsa. – A padlizsán tudvalevőleg a világ legpocsékabb zöldségféléje. – Mintha egy hete meg azt mondtad volna, hogy a világon ez a legízletesebb, vagy nem? – kérdezte gyanakodva az uralkodó. – Persze, hogy ezt mondtam – ismerte el a Hodzsa. – De kérem, ne feledje, hogy én felségedet szolgálom, nem a padlizsánt!
2.
Hőstettek
A teaházban épp a háborúról mesélt néhány katona. Egyikük a következőképp mesélte el legutóbbi hőstettét a kíváncsi falusiaknak: - És akkor én kirántottam a kardomat, és semmivel sem törődve egyenesen az ellenség sűrűjébe vetettem magam.
- És? És? – Hangzott mindenfelől. – Természetesen megfutamítottam a gyáva kutyákat.
Óriási tetszésnyilvánítás fogadta a hadfi szavait. Naszreddin, szokás szerint, nem állta meg, hogy hozzá ne adja a saját történetét: - Erről jut eszembe, hogy egyszer, nem is olyan régen, én is voltam csatában. Akkor, ott egyetlen csapással levágtam az ellenfelem, egy igazi óriás lábát! – Már megbocsásson, jó uram – értetlenkedett a katonák parancsnoka -, nem lett volna jobb a fejét levágni? – Hát persze, hogy sokkal jobb lett volna, de azt előttem valaki már megtette.
3.
Hova ilyen sietve?
A Hodzsa a szomszéd faluba indult szamárháton, amikor szamara váratlanul megbokrosodott és vágtatni kezdett. A Hodzsa nem győzött kapaszkodni, alig tudott a nyeregben maradni. A földeken dolgozó parasztok ámulva nézték a mellettük elporzó Hodzsát. Egyikük nem állta meg, és odakiáltott neki: - Hova ilyen sietve, Hodzsa?
- Ne engem kérdezz – kiáltott vissza Naszreddin -, hanem a szamaramat!

Magyar tavaszi vegyes felvágott

1.

Gyozött az irigység pártja! Az az ötven százalék, amelynek már nincsen veszíteni valója. Az eltartottak. Akik a szürke, ámde „biztonságos múltjukból” élnek. Akik már nem mehetnek le a SZOT – régen állami csüngelek, a kommunista korporativizmus kreatúrája, fityego bajnokok, mára kamu banda – egyébként is rég vadprivatizált üdüloibe. Vége a csasztuskás szalonnasütéseknek a szaktársakkal, tovatunt az államszoci kobányai is, nem integet többé le a jóságos tömeggyilkos… mint a tavaszi égi víz, ha kisüt a nap…elillant. Mindent elillant. Kivéve a rossz szag, ami itt maradt, és néha olyan itt nálunk, fönn a Mátrában, ha nyugatról, ha a nagy város felol fú a szél, mintha szarba lépett volna. A szél.

2.

 Ha legyoztek minket, mitol félnek? Ha ok az erosek, minek a mesterlövész a timpanonban? Ha biztosak magukban, minek a fenyegetozés?
„A kormány a 2002-es tapasztalatok alapján megtette a szükséges lépéseket, ha a választások után egyesek a rend megzavarására készülnének” – jelentette ki Gy. F. a Klubrádióban.
Ha legyoztek minket, minek a máig tartó hajciho?
Ezek odaát rettegnek ám. Rosszul alszanak. Rémekkel teli, lidérces álmaik vannak.
Kikívánkozik a kérdés: ki kit gyozött le?

3.

 Én most már örülök annak, hogy nem mi gyoztünk. Ki is mondom hangosan: Örülök!
Amikor eloször kimondtam ezt, a szomszédos kisvároskában sorba állva a friss kenyérért, láttam a rémületet a szemükben. Aki mosolygott, tudtam, a miénk! A többiek remegtek. Rájöttem. Félnek a jókedvemtol. Azóta mindennap edzem régi fegyveremet. Fegyelmezett harcoshoz illoen, reggel elso kukorékolástól napnyugtáig, az elso denevér elso szárnycsapásáig mosolygok. Rendületlenül mosolygok.

4.

 Nemzethalál?
Ugyan.
Elobb ok halnak ki.

5.

 Taigetosz.
Az egy hegy volt.
És egy kiváló ötlet.

6.

 A harcmodorról és az arcvonalról:
Idokben, mint amilyen a miénk, mikor nemcsak vízszintesen, hanem függolegesen is történik minden, az ember helyesen cselekszik, ha megtanul a frontkatona óvatosságával élni. Mert az okos, nem kicsinyes, de a mozdulatokat kiszámító, a térrel, helyzettel, veszéllyel törodo, a legkisebb ellenállás irányában cselekvo, az ido elott nem támadó, de a támadás pillanatában bátor és nyugodt magatartás egyértelmu a bátorsággal. Katonának lenni az ütközetben veszélyes feladat, de nem kevésbé veszélyes polgárnak lenni az élet totális, függoleges támadásainak korszakában. S mi ilyen korszakban élünk. Ezért számítsuk ki mozdulatainkat, nappal és éjjel, minden lehetséges alkalommal, hogy a nagy küzdelemben, mely harcosoknak jelölt ki, ne pazaroljuk feleslegesen eroinket. Éjjel és nappal harcolnunk kell. Munkánk, szórakozásaink, olvasmányaink, az életrol alkotott fogalmaink, ismereteink és tapasztalataink – mindez fegyver e küzdelemben. Tehát foglaljuk el helyünket a szerény és veszélyes fedezékben, életünk odújában, figyeljük az ellenség minden mozdulatát, s ne pazaroljuk ido elott energiáinkat, sem a muníciót. S közben, ha éppen csillagos az ég, s az ellenség alszik, nézzük a csillagokat is.
Ez Márai Sándortól van. A Füves Könyvbol.

7.

 Jobb elveszíteni egy csatát ma, mint örökkön-örökké az el sem kezdett harc miatt siránkozni
Ez viszont tolem van.

8.

 És ez is:
Az edények lehetséges alakja -
Számlálhatatlan.

A víz ugyanaz.
Csak a víz.

9. És még egy:
Türelem.
Ideje annak van, aki nem átkozza az idot.

Más:
Eszembe jutott valami nagyon fontos – szerintem.
Az, hogy Kertész és Konrád gyakran kijelentik, hogy milyen jól érzik magukat Németországban, bizodalommal és jókedvvel tölt el. Ezek szerint Magyarországon még nincs teljesen elbaltázva minden. Ergo: van remény.

Kérdés:
Tudjátok-e, hogy a világtörténelemben csak két ember nevezte ki magamagát miniszterelnöknek?
Hitler és Gyurcsány.

Falfirka:
3,5 milliárd!
Nekem ennyi.
Önnél mennyi?
Ha ránk szavazz,
Önnek annyi!

Énekeljünk együtt:
Nem leszünk mi hu kutyái
Árva László fajzatának!
Farkasokkal kél birokra,
vakmeron, ki minket támad!
Nem remélünk, nem henyélünk:
férfi módra szembenézünk!
Nem, nem adjuk át a várat!
Száll a holló rendületlen,
zászlainkról égre lebben:
nem lehet az soha már rab!
Mi végre annyi hosi harc,
sok magyarnak holta mér'?
ha mindig újra szolgaság,
meg rút alázkodás a bér?!
E vár Hunyadnak fészke itt,
s az Isten óvja Cilleyt,
mert meg nem óvják a zsoldosok,
ha uzik majd az ordasok!
Egy nem érti csak,
egy, ki most se lát,
csak gyermek módra tur,
míg rá nem dol a ház...
Csak László vitéz, csak László aluszik,
és meg nem hallgat o,
csak ellenének hisz,
míg a szél kidönti
majd a büszke fát...

Erkel Ferenc-Egressy Béni:
HUNYADI LÁSZLÓ
(részlet az elso képbol)

Két bonusz-idézet:
Szirakuzai Athénagoras: Ha elsoként nem ütünk, majd ütnek helyettünk.
Alus Vitellius: A halott ellenségnek mindig jó az illata.

Kishírek a nagyvilágból:

A zsidó válogatottak foci-vébéjén a magyarok a 2. helyen végeztek.
Berlin, Németország 2006. május, 10.
Az elmúlt hétvégén rendezték a zsidó válogatottak labdarúgó-világbajnokságát, melyen a magyar együttes az ezüstérmet szerezte meg. A június 9-én kezdodo labdarúgó-vb elotti utolsó németországi „világeseményen” a magyar csapat mellett a házigazda német, az orosz és az angol válogatott vett részt.
A magyar együttes elobb az oroszokkal, majd az angolokkal játszott 0-0-ás döntetlent, majd a dönto fontosságú találkozón 2-1-es vereséget szenvedett a házigazdáktól. Az Európai Maccabi Football Trófeáért rendezett tornán a 3. helyet az oroszok szerezték meg, akik a bronzmeccsen az angolokat verték 2-0 arányban.
Na, a magyar zsidók is tudnak valamit.
Csak egy kérdésem maradt: az úgynevezett Izrael Állam idoközben megszunt létezni?
Ámen.

Horkolók:

Tiltakozom. A leheto leghatározottabban: tiltakozom!
A KKPKBPBVBKK (Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának Politikai Bizottságának Végrehajtó Tanácsának Katonai Kollégiuma) legfrissebb határozatában megtiltotta a horkolás gyanújába keveredett fiatalemberek felvételét a Kínai Néphadsereg tanintézményeibe. A kínai hadsereg vezetése úgy döntött, beszáll a zajszennyezettség elleni harcba – jelent meg a kínai sajtóban. „Új kritériumokat vezettünk be, építettünk be a szabályzatokba. Úgy gondoljuk, a horkolásból származó zaj zavarja a kollektív életet” – pontosította a Peking Morning Post cikkében egy kínai tábornok.
A 35 katonai és rendori akadémiába tavaly 200 000 kadetot vettek fel.
A többszörös kisebbségi állapotomból kiindulva (kutyabore csak az oseim felének lehetett, a másik fele kárpát-medencei vegyes; alulmaradtam a választásokon, de ennek nagyon örülök, mint már leírtam; erosen kopaszodom; Klaus Nomi a sztárom – ugye, fogalmuk nincsen, kirol is van szó; nem szeretem a mákos tésztát; és úgy horkolok, mint az állat – több szenvedo alany állítja) tiltakozom, és szolidaritásomról szeretném biztosítani a diszkriminált kínai fiatalokat. Eros a gyanúm, imperialista fondorlat, összeesküvés van a dolog mögött. Egyértelmunek tetszik, hogy ezzel gyengíteni kívánják a Kínai Népköztársaság védelmi képességét.
Világ horkolói egyesüljetek! Halál az imperializmusra!

Magyar Nyár

avagy a háború utolsóelőtti  szösszenet gyűjteményem

1.
A türelem nem meghajlást jelent, hanem igyekezetet.

2.
Beszélgetést töredék:
- Meséltem Neked valaha a Mbeere- törzsről?
- Ez egy ősi kelet-afrikai törzs…
- Igen, a Mbeerek szerint a fák tökéletlen férfiak, aki örökké siratják a rabságukat, mert a gyökerek egy helyhez kötik őket…
- De…sosem láttam még egyetlen-egy elkeseredett fát… Nézd meg azt, ott, ahogy a gyökerei belekapaszkodnak a földbe.
- Szerintem, kimondottan élvezi.

3.
Nem mi utaljuk a zsidókat –rájöttem, az igazság az, hogy ők utálnak minket.

4.
Hogyisvan ez manapság? Kinek vagy inkább kiknek az akarata érvényesül itten? –most éppen nem csonkapocsolyának nevezett valaha volt ország magyarizére gondolok.
Ottawaban összejöttek megint. Ők. A Bilderberg csoportosok. 1953-óta az igazi gengszterek. Titokban.
(Az 1994-es olaszországi streza-i mitingen, részvettek többek között John Edwards szenátor, Jon Corzine szenátor, Henry Kissinger; Richard Perle; Melinda Gates (Bill Gates felesége), David Rockefeller, Timothy F. Geithner, a Federal Reserve Bank of New York elnöke, James Wolfenson, a Világbank elnöke, stb.)
Most is meghívták egy pár „külsőst”, de nyilatkozniuk kellett nem beszélnek soha senkinek arról miről is folyt a szó odabenn…
Nem is beszélnek.

5.
Szerintem a megoldás: legyen Izraelből, a zsidó államból az Egyesült Államok 50. állama. És végre vége a problémáknak. Mert ugye, az sehogyan sem stimmel, hogy az izraeliek, európaiak volnának, mert ha ők azok, akkor európai a libanoni, a szíriai és a jordániai, nem beszélve a törökökről, mert vagy mindenki, vagy…
Amúgy meg, tudta-e Ön azt, hogy: Izraelnek nevezett állam lakossága összesen 6, 9 millió főt tesz ki, ebből 19, 5% arab (nem a megszállt területeken élőkről van szó), 4, 3% a „más” kategóriába tartozik?
És tudta-e azt, hogy ismeretlen –de jelentős a száma a kettős, amerikai-izraeli állampolgárságúaknak, aki ingáznak a birodalom és a közel-keleti ország között?
Két példa: Golda Meier, miniszterelnök asszony, Milwaukee-ban általános iskolai tanár volt, és amerikai útleve végig ott lapult fiókjában vagy a zsebében. Meir Kahane, a rasszista-terrorista örült rabbi, Knesset (iszraeli parlament) tagja, aki, míg meg nem gyilkolták, irányította eszeveszett akcióit a palesztinok ellen az USA-ban toborzott ultracionista önkénteseivel, szintén amerikai állampolgár (is) volt halálának napjáig. Folytathatnánk a sort….Nincs végkövetkeztetés. Valami bűzlik Dániában!
6.
Kis eszmefuttatás:
„A nyomor országairól
térképet rajzol a penész”
Térképrajzolás > eleve asszociatív> asszociatív térkép.
A penész terjed> atributuma
Nagy Föld < penész = összement!
Nyomor ország Magyarország
Metonímia (névcsere)
Magyarország országai?
Penész.

A „Külvárosi éj” 1932-es költemény
József Attila nem „gyerekfejjel” írta.
Moszkva: „J.A szociofasiszta!”

Rendben van.
Gyurcsány Fleto viszont: pszichopata-fasiszta.
Kvittek vagyunk!

7.
Magyarországot be vagy meg kellene szüntetni.
Nincs túl sok minden, mi eladható volna már.
Ami megmaradt adják csak el.
Ha szükséges, népszavazást kérek.
De, szerintem fölösleges. Ezt mindenki beláthatja.
Pár napja valakivel beszéltem. Hondurasban él. Kiröhögőt. Nem tudta, én Magyarországon élek. Eltelt néhány nap. Rokonom hívott Bolíviából. Kétségbe vonta épelméjűségemet. Mert, hogy még itten volnék. Tegnap, Németországból, ismerős kérdezte nem fogadom-e meg a Fletó tanácsát. Munkát is ajánlott.
Válaszom nem.
Nem megyek sehova.
Menjenek ők el.
Ámde miután szíveskedtek összebarmolni itten mindent már, ezt rendbe hozni nem lehet.
Tehát: fejezzük be ezt a köztársaságnak nevezett rossz viccet.
Maradunk ugyebár? Ha van még aki úgy gondolja, esetleg… újra kezdhetjük.

8.
Székely Nemzetgyűlés Gyergyóditróban
2006. június 18
„14:25 dr. Csapó I. József felolvassa a Székely Nemzetgyűlés Határozat-tervezetét
Csapó: A román kormány üljön le, tárgyaljon az SZNTvel, fogadják el az autonómia törekvéseket. Ha ez nem történik meg őszig, akkor a következő Székely Nemzetgyűlés fogja eldönteni a Székelyföld további sorsát.
A tömeg háromszoros felkiáltással elfogadta a határozatot.”

Erről beszélek!