A napokban kaptam egy meghívót Rózsa Flores Eduardotól új verseskötetének
bemutatójára, amit Szabó Zsolt költő nyitott meg. A verseket Mayer Zsolt színművész
olvasta fel, közben pedig igazi iláhi dalokkal dícsérte Allahot a HILAL együttes.

Sajnos későn tudatosult bennem, hogy ma van a nagy nap, amikor
először találkozom személyesen Eduardoval, akit a moziba járó közönség
a Chico című filmből ismerhet, de mint az esten is kiderült, több verseskötet
és könyv is megjelent már a tollából. Este hatkor már nem találtam senkit magam
körül, aki ráért volna egy kis csendességre a Rózsa utcai Kolibri Pincében,
úgyhogy kénytelen voltam egyedül menni. Nem bántam meg.

Kezdetben a HILAL játszotta Allahot dicsőítő török-arab zenéjét,
amihez ugyan egyáltalán nem értek, de Ahmed éneke és az együttes szerénysége
felébresztett valamilyen tiszteletet bennem. Ha nem is ismerem Allahot, akkor is
éreztem azt, amire a keresztények azt mondják, hogy felemeljük a szívünk.
Néhány dal után kapcsolódott be a műsorba Mayer Zsolt, aki a dalok között
halk hangszeres kísérettel olvasott fel egyet-egyet a 47-ből.

A helyen hangulatos félhomály uralkodott, így sajnos nem tudtam jó képeket
készíteni. De szerencsére sokan voltunk. Amikor a program véget ért, a kötetből
már nem maradt az asztalon. Rózsa Flores egyébként narancssárga “börtönruhában”
jelent meg, pólójának hátán Guantanamo felirattal. Az utolsó percekben egy igen
komoly hangvételű vers is elhangzott. Amikor ezt megemlítettem neki (mármint,
hogy a szerelmes témájú szufi versekhez képest mennyire komor és fájdalmas
darabbal búcsúzott), azt mondta: “Erről beszélni kell.”

Köszönöm a meghívást, Edu! Szép este volt.