|
|
Rózsa-Flores Eduardo blogja
heroes bejegyzései 
2008. febr. 20.
Flash mob a Guantanamoban jogtalanul fogva tartott foglyokért
Memento Abu Ghraib-ért
(Budapest, 2008-02-19, 19 h, Kolibri pince)
    
eduflores :: 2008. febr. 20. 9:56 ::
még nincsenek kommentek
Kategóriák: riport
:: Címkék: 2008, Abu, Allah, beke, borton, eduardo, ellenallas, elnyomas, empire, foglyok, fotos, freedom, Ghraib, Guantanamo, heroes, independence, irodalom, islam, iszlam, költészet, Libertad, magyar, magyarorszag, magyarsag, megszallas, muslim, muszlim, peace, rozsa flores, Rózsa Flores Eduardo, spanyol, sufi, szabadsag, szabó, szépirodalom, szufi, terror, vers, versek, war, zsolt
Gergő - 2008. február 19.
A napokban kaptam egy meghívót Rózsa Flores
Eduardotól új verseskötetének
bemutatójára, amit Szabó Zsolt költő
nyitott meg. A verseket Mayer Zsolt színművész
olvasta fel, közben
pedig igazi iláhi dalokkal dícsérte Allahot a HILAL együttes.
Sajnos későn tudatosult bennem, hogy ma van a nagy nap, amikor
először találkozom személyesen Eduardoval, akit a moziba járó közönség
a Chico című filmből
ismerhet, de mint az esten is kiderült, több verseskötet
és könyv is
megjelent már a tollából. Este hatkor már nem találtam senkit magam
körül, aki ráért volna egy kis csendességre a Rózsa utcai Kolibri
Pincében,
úgyhogy kénytelen voltam egyedül menni. Nem bántam meg.
Kezdetben a HILAL játszotta Allahot dicsőítő török-arab zenéjét,
amihez ugyan egyáltalán nem értek, de Ahmed éneke és az együttes
szerénysége
felébresztett valamilyen tiszteletet bennem. Ha nem is
ismerem Allahot, akkor is
éreztem azt, amire a keresztények azt
mondják, hogy felemeljük a szívünk.
Néhány dal után kapcsolódott be a
műsorba Mayer Zsolt, aki a dalok között
halk hangszeres kísérettel
olvasott fel egyet-egyet a 47-ből.
A helyen hangulatos félhomály uralkodott, így
sajnos nem tudtam jó képeket
készíteni. De szerencsére sokan voltunk.
Amikor a program véget ért, a kötetből
már nem maradt az asztalon.
Rózsa Flores egyébként narancssárga “börtönruhában”
jelent meg,
pólójának hátán Guantanamo felirattal. Az utolsó percekben egy igen
komoly hangvételű vers is elhangzott. Amikor ezt megemlítettem neki
(mármint,
hogy a szerelmes témájú szufi versekhez képest mennyire komor és fájdalmas
darabbal búcsúzott), azt mondta: “Erről beszélni kell.”
Köszönöm a meghívást, Edu! Szép este volt.
http://grundaktiv.hu/2008/02/19/rozsa-flores-eduardo-47-szufi-vers-felolvaso-est-konyvbemutato/
eduflores :: 2008. febr. 20. 0:44 ::
még nincsenek kommentek
Kategóriák: riport
:: Címkék: 2008, Allah, becsület, eduardo, foglyok, fotos, Guantanamo, guerra, gyulolet, haboru, heroes, hungarian, hungary, irodalom, islam, iszlam, költészet, Libertad, love, magyar, magyarorszag, muslim, muszlim, peace, rozsa flores, Rózsa Flores Eduardo, szabadsag, szabó, szépirodalom, szufi, turkiye, vers, versek, zsolt
2008. febr. 19.
Rózsa-Flores Eduardo:
A stupid magyar nemzeti-jobboldali-konzervatív-nacionalisták esete az albánokkal és Koszova függetlenségével.
Egyszer már keményen felháborodtam, mikor az egyik Becsületnapi megemlékezésen, Pesten, annak apropóján, hogy ugye „fehér nemzetek” meg miegymást, a meghívott kemény vonalas rácok zászlójukat önfeledten lobogtatták a magyar vár utcáin (de voltak ott fehér oroszok, és fehér szlovákok is, hogy miért hiányoztak a vasgárda emlékét ápoló fehér románok a mai napig, nem tudom).
Most, viszont, 48 órája folyik, mint a használt víz a lefolyón, a jobboldali, konzervatív, nacionalista, nemzeti (ha van még használható jelszó, szóljon valaki) médiákból a rácok iránti együttérzés, megértés, sőt szolidaritás az albánok ellenében.
Hát ezek megkergültek? Kérdezte egy fiatal barátom levélben.
Nem – válaszoltam -, szó sincsen róla, csak az kergülhet meg akinek annak előtte a helyén volt meg az esze.
Mert semmiképpen nem nevezhető normális állapotnak, hogy magyarok (és nem állampolgárokra gondolok) bárhol is éljenek a világon –egyesek turbó módra állítva a billentyűzetet az emigrációból osztják az észt, ja, könnyű nékik…irigylésre méltó bátor életük…tisztelet a kivételnek, persze, miszerint mi barmok miért nem állunk ki a szegény rácok mellé, akiket most hasonló sorscsapást ért, mint szerencsétlen nemzetünket Trianonnál.
Kezdjük.
Azért mert mi nem érdemeltük meg –Trianont. A rácok meg nem érdemlik meg Koszovát.
Mert a rácok mindent megtettek azért, hogy az albánok megutáljak őket –és ez a minimum az évtizedes sanyargatásokért. Mert üldözték az albánokat nyelvük használata miatt, kultúrájuk iránti ragaszkodás miatt, példás nemzeti összetartásuk miatt. Mert megölték és eltüntették azokat, akik egy kicsit hangosabban –bátrabban?- mertek kiállni nemzetközösségük jogaiért. Börtön, a kommunista érában Goli Otoki koncentrációs tábor, kínzások, végül száműzetés járt az albánságnak a rossz emlékű Jugoszláviában majd Szerbiában csupán csak azért mert ragaszkodtak nemzeti identitásukhoz, védték ősi közösségi értékeiket.
Jöttek a nyolcvanas-kilencvenes évek. Az albánok szó szerint megunták a sanyargatást, az elnyomást de tudván, a meghatározó nemzetközi tényezőktől nem lehet várni önzetlen segítséget, nem siették el már akkor célul vett függetlenedést. A példás önmegtartoztatás és stratégiai gondolkodás képességéről tették tanúbizonyságot. Megszervezték, szó szerint, párhuzamos államukat. Igazgatás –anyakönyvvezetés, bíróságok-, iskolák, de még az egészségügyi szolgáltatás is a föld alá vonult –fél illegalitásba, és többé albán asszony nem szült „szerb” kórházban, albán gyermek többé nem járt, nem tanult „szerb”iskolában.
Zajlottak közben szépen sorban az újkori balkáni háborúk, Szlovénia, Horvátország, majd Bosznia. És lehetőség nyílt a Jugoszláv majd rác hadseregbe erőszakkal besorozott fiatal albánok tömegeinek, hogy megtanulhassák a fegyverforgatás fortélyait. Tömegesen dezertáltak és álltak át a megtámadottak mellé, Horvátországban és Boszniában. Becsülettel végig harcolták –sokan az életüket is áldozták- a függetlenségi háborúkban. És eljött az idő hogy Koszova felemelje a fejét. Létrehozták a Koszovai Felszabadítási Hadsereget (UCK), és a küzdelem átlépett a fegyveres szakaszába.
Álljunk meg itt egy pillanatra. Sokszor hallom és olvasom, hogy az USA, a CIA segítette, pénzelte az UCK-t. Na és? MI volt az albánok célja? Megszabadulni a rác elnyomástól, és az ENSZ alapokmányában is –minden nemzetnek, nemzeti kisebbségnek biztosított- rögzített önrendelkezési joggal kívántak élni. Hogy ehhez a küzdelemhez, utolsó fázisában szükség volt külső segítségre? Hogy a felajánlott segítséggel éltek is? Ez bűn volna?
Szokás mondani segíts magadon és akkor az Isten is megsegít…
Épp elég vért ontottak addig, épp elég könny hullajtottak az albán asszonyok megölt, eltűntetett, megkínzott férjeik, testvéreik, apjuk után. Jogos és teljes mértékben igazolható lépésként a segítséget elfogadták. Halkan merem csak megkérdezni: mi nem tettük volna ugyanazt?
Felróják az albánoknak azt, hogy teleszülik a környezetüket?
Igaz, csak a tudatlan ostobák nem tudják azt, hogy a helyzet egy 1912-ben a Albán Klánok Szövetsége Prizreni Kongresszuson hozott döntésnek az eredménye. Akkor döntöttek úgy, az albán nemzet vezetői, hogy támogatni fogják, és ezt mindenkinek előírják, a sokgyermekes családokat. Kvótákat határoztak meg, hogy hány gyermekig a falu közössége, hánytól a törzs, hánytól a klán, támogatni köteles a családot… Élelmiszerrel, ruhaneművel, pénzzel. A klánok vezetői arról is döntöttek, támogatják az iskoláztatást, amennyiben a gyermek tehetséges, az alapképzéstől a külföldi egyetemi tanulmányokig…
És működött, és működik…Csak akarni kell?
(Írtam nem rég egy anyagot, Ágyra Magyar! Volt a címe…olvasta, emlékszik még valaki?)
Felróják a koszovái albánoknak a maffiát, a bűnözést… Akik ezt teszik, elfelejtik –szándékosan netán?-, hogy a Koszovai igenis létező szervezett bűnözés, mely behálózta fél-Európát, „nemzeti adó” formájában, melyet becsülettel jutattak haza, vagy adtak át a pénz begyűjtésére kiküldött küldöncöknek, amely támogatta a függetlenségi küzdelmeket, és a kiépített párhuzamos állam intézményeinek a működtetését. Hogy „mocskos” pénzzel? Na és? Hogy nem ildomos finanszírozási módja ez egy függetlenségi harcnak? Röhögnöm kell, és hangosan teszem. A fanyalgó vénkisasszonyaink kezén megremeg a teás csésze az UCK banditák neve hallatán, közben boldogan ágyba mennének velük? Siralmas.
És Koszova független lett. A berlini kongresszus óta érvényes „szabályok” föl lettek rúgva, és új állam született Európában. A lecke föl van adva.
És hogy a magyar mit keres a rác mellett?
Abszurdisztán az új neve országunknak. Ahol abszurd dolgok történnek, és abszurd módon létezik minden benne.
Mert abszurd volt lemondanunk formálisan nemzettestvéreinkről 2004. december 5-én. –Albánia ezt sosem tette.
Mert abszurd az, hogy egyesek, kik nemzeti-jobboldali-konzervatív-nacionalista meg miegymásnak tartják magukat, a rácok ágyába bújnák szüntelen. Idáig bűzlik az igyekvő izzadtságuk.
Csak pár sor még a magyar-rác kapcsolatok történetéből.
1848-1849 tele
Zenta
„…lebeszélte Trifkovics szerb őrnagyot arról a szándékáról, hogy a Szent-háromság szobrot emberfejekkel rakja körül, sőt a már feltett öt emberfejet is levette. Az emberfejek nagy halomban álltak már a piactéren…
A mészárlás Zentán két hétig tartott, a halálos áldozatok számát 2 000-2 800 fő közé teszik. Sokakat felakasztottak, agyonvertek, a legtöbb embert csoportokban az alsóvárosi temető táján lévő, úgynevezett dézsma-magazinum mellé vezették ki, és ott lőtték le őket. A lakosok egy részét arra kényszerítették, hogy fegyveres felügyelet mellett a megöltek fejeit levágják, és hogy a levágott fejekkel a Szent-háromság szobrot díszítsék fel…
Ezeken kívül folyamatosan napirenden voltak a súlyos botozások. A botozások Aradszki Samu zentai lakos háza előtt történtek. Ide tömegesen hozták az embereket, és a minimális botütések száma 50-60 volt, aminek következtében sokan megnyomorodtak. Rengeteg asszonyt, leányt és leánygyermeket tömegesen megerőszakoltak…”
1944
„1944 őszén környékünkön aratott a halál. Több ezer ártatlan magyar vesztette életét. Ezek az áldozatok jeltelen tömegsírokban nyugszanak. Sírjaik egyes városokban valamely épület alatt vannak lebetonozva, hogy senki ne találjon rájuk, hogy a gaztettek ne kerüljenek napvilágra. Máshol a dögtemetőkben földelték el őket, mint az állatokat. Ide kerültek a kivégzett csurogi magyarok is, ezernél is többen. Több gödröt kellett nekik kiásni, és nagy helyet foglaltak el.
Mivel a sintérgödröt mégsem betonozhatták le, az ötvenes évek elején még egyszer meggyalázták holtukban az áldozatokat. Egy éjjel összeszedték a csontokat, és kamionokkal a kulai bőrgyárba vitték, hogy a bűncselekmény nyomait eltakarítsák, figyelmen kívül hagyva, hogy nincs tökéletes gaztett, szemtanúk nélkül. A csurogi sintérgödör akkor is, ha a csontok nincsenek ott, édesapáink és rokonaink sírhelye….”
„…szerb szabadcsapatok, fegyveres martalócok szállták meg Adorjánt, a férfiakat összeterelték, majd több mint ötvenüket a Tiszába lőtték.”
„Zombori úti parcellán 170 bajmoki magyart és németet, valamint pacséri, györgyéni, nagyfényi és tavankúti magyar ártatlan embereket végeztek ki. Ma az ártatlan áldozatok parcelláját Akácfának nevezik az emberek, hiszen a szörnyű tett helyét sokáig csak akácfa jelölte. Az említett 170 ártatlan polgáron kívül még egy partizán is itt fejezte be földi pályafutását. Bajmokról a következő napon még vagy 30 magyar embert vittek el Szabadkára, akiket a Zentai úti temetőben végeztek ki.”
„Martonoson és Horgoson 1944-ben 60 hívével együtt kivégzett Virág István plébános…”
Csurog ,Temerin, Bácsföldvár-Becse, Martonos, Horgos, Moravica, Újvidék, Zombor, Bezdán, Szenttamás, Bajmok…. Vér és még több vér
És azóta is…
Magyarverésekről hallott itt valaki?
1991
És 1991-92 dél-Baranya és kelet-Szlavónia…
Szentlászló, Kórógy, a baranyai falvak…
Baltával agyonvert emberek, megerőszakolt asszonyok, lányok, férfiak…
Felgyújtott, kirabolt, lerombolt templomok, egész falvak…
És joggal mondom-írom, hogy abszurd az önamnéziába ön-kényszerített vagy csak egyszerűen stupid magyar, aki ezek után ágyba bújik-bújna történelmi mészárosával…
Részemről az öröm, és a büszkeség:
Koszova a második –Horvátország után- ország, és a koszovái albánság a második, szívemnek kedves nemzet, amely életemben szabaddá és függetlenné lett.
Hogy Nemzetemnek Isten milyen sorsot szán?
eduflores :: 2008. febr. 19. 1:34 ::
még nincsenek kommentek
Kategóriák: hírek és polítika
:: Címkék: 2008, albania, albanok, diktatura, ellenallas, elnyomas, haboru, heroes, hungary, kommunizmus, Kosova, Kosovo, Libertad, magyar, magyarelleneség, magyarorszag, magyarsag, megszallas, muszlim, Nacion, osszeomlas, peace, polgarhaboru, politika, Rebelion, rozsa flores, Rózsa Flores Eduardo, szabadsag, tortenelem, trianon, war
2008. febr. 17.
Rózsa-Flores Eduardo:
A
Kosovai Köztársaság Függetlenségének nagy napján
A Függetlenség napja
Nem
akarom szaporítani a szót…
a
szükséges szavak elhangzottak rég…
és
a vér, az oly drága, a szükségesen kiontott…
Ma
a végleges magasságában lobog a zászló, szabadon.
Azoké
akikkel a 91 végi csatákban együtt majd
akikkel
az észak-Albániai hegyek között
csendben
inni a kávét a tábortűz mellett
számolni
a járőrből visszatérőket, a sziluettek, mind megvan-e…
Akikkel
a lerombolt, felperzselt falvakban…
találni
személyigazolvány darabot egy bokor alatt
Fénykép
Serdülő
fiú –kék szemű- a nevét sosem fogom megtudni
Senki
nem maradt életben a faluból –megerősítik
Helikopter
kelepel a fejünk fölött
Az
utolsó ölelés a Tiranai repülőtéren
„Találkozunk
a Szabad Pristinában majd…”
És
most nézem a képeket
És
örömtől és büszkésségtől duzzad mellem
És
látom a bajtársaimat
Avdi-t,
Gjon-t, Arben-t, Çuti-t…
Táncolnak
és ünnepelnek az utcákon
És
lement a nap és vele ez a nap is
És
a lecke föl van adva
És
talán megtanulják a leckét –akiknek kell
És
talán eljut az üzenet
És
talán eljut az üzenet….
A
mai naptól fogva semmi sem reménytelen
A
vén Európa fölött megkondult a nagy harang

Három versem a Kosovai háború idejéből…nekik...
Për
Liri
(a Szabadságért)
Ma
reggel volt egy álmom
-én
reggel alszom el
mikor
elindul a villamos, és
zajokban
és illatokban
nyújtózkodik
kedvenc
piacom-
álmomban
rátettem
fülemet a
föld
szívére
-a
zöldes-barna nagy szívére-,
hallom
a dobogást:
megindul
végre a roham
lefele
a hegyekről,
látom
már,
álmomban
jönnek
ők,
mind
majdnem gyermek,
fölöttük,
a
magasban,
sas
őrködik.
Jó
utat srácok,
de...hova
mentek?
A
völgybe tartunk,
ma
ott
lesz a csata!
Álmomban
rám
mosolygó szkipetárok vonulnak.
Nem
ébredek fel.
Kint,
a hideg december
elnémította
a szelet
1998 december
/RFE: Állapot: Két háború között (2001 - Kapu kiadó)/
(Koszovai
barátom búcsúztatása után a budapesti
Király
utcában)
Fáj
nagyon nekem a mai bor, barátom.
Beszélsz
nekem dombokról, erdőkről, a jövő heti hóról...
Hallgatlak
és...
meglátom
a lányt a vasútállomás melletti ház előtt,
valami
esik közben
és
bömböl az ég,
szerelmed
csöndesen
puskát
kér
nem
akar téged elengedni
csak
úgy,
ő
is mehetne - mondja -
mert
neki is van dolga
fönn
a
hegyekben.
Újra
és újra fáj nekem ez a bor ma este itt,
barátom.
Kezet
fogunk.
Aztán
elmegy.
A
navarra-i baszk kislány pityereg mellettem, halkan,
Abur!
-magának mondja-
Szép
huszadik század!
Már
megint elmennek a fiúk a frontra...
Én
itt azt gondolom s üzenem Neked:
ott
fenn a hegyen
dolga
mindanyunknak van
akármit
mondanak mások, barátom,
akármit
mondanak!
1998 december
/RFE: Állapot: Két háború között (2001 - Kapu kiadó)/
(Üzenet
Çuti-nak, Koszovába)
A
döntő erőszak hajnala
közeleg
végre!
Ki
kell tartani, édes barátom!
Még
egy keveset .
1999 december
/RFE: Állapot: Két háború között (2001 - Kapu
kiadó)/
eduflores :: 2008. febr. 17. 20:45 ::
még nincsenek kommentek
Kategóriák: vers
:: Címkék: 2008, albania, albanok, eduardo, ellenallas, empire, freedom, heroes, independence, irodalom, Kosova, Kosovo, muslim, muszlim, polgarhaboru, rozsa flores, Rózsa Flores Eduardo
2008. febr. 6.
Rózsa-Flores
Eduardo:
Amerikai pilóta dala
Szeretnék meghalni
És megint amerikaiként újra születni
Igen, igen,
És legyen beütve homlokomra
Hogy Yankee
Mély, véres betűkkel.
Sört akarok inni
Idegen égen cirkálva
Zuhanó repülésre váltok
Majd ólom és repesz tömeget szórok
A hangyákra alattam
Élvezem az utasok szörnyülködő tekintetét
Mikor megjelenek vadászbombázómmal tőlük pár méterre
Kit érdekel, ha elhagy az asszony
Hazatérve szép előléptetés
És rahedli jutalompénz
Vár rám
De addig
Sétálok az alánk gyűrt városokban
Mint otthon a laktanya udvarán
Berúgok, mint a disznó minden este
Paskolom a seggét minden szép lánynak
A helyi rendőr elfordítja a tekintetét
Mikor a lány barátjának fején összetöröm
Az olcsó whiskys üveget
Különösen
Élvezni akarok és elélvezni
Mikor számolom az idegen országokban legyilkolt
Embereket mintha ez egy videojáték volna
Dombokká állnak, egyik a másikon a
hullák,
A géppuskámmal
Letarolt, szétdarabolt testek
Dupla pont jár a nőkért és a
csecsemőkért
És ha majd a rokonok
Az ártatlanokért reklamálnak
Nagyvonalú kormányom
Oda dob majd nekik
Egy-egy testért néhány dollárt
És rágógumit az árváknak
Imádom, és teljesítem majd
A legabszurdabb parancsokat is
Lövök mindenre és mindenkire
Nincs barát csak ellenség
Majd kapok
bátorságért érdemrendet
Duplán a járulékos veszteségekért
Lobog a csillagos-sávos
Száguldok fent a felhők között
Csak én vagyok szabad
Csak én élek
Az egész világ az ellenségem
Zuhanni, bombázni, megölni
Vár a jutalom.
Szeretnék meghalni
És megint amerikaiként újra születni
Igen, igen,
És legyen beütve homlokomra
Hogy Yankee
Mély, véres betűkkel.
2008-02-06
eduflores :: 2008. febr. 6. 2:21 ::
még nincsenek kommentek
Kategóriák: vers
:: Címkék: 2008, ellenallas, empire, felkeles, guerra, gyulolet, haboru, heroes, költészet, megszallas, muslim, nazi, neo nazi, neonaci, operation, peace, Rózsa Flores Eduardo, szabadsag, terror, terrorism, terrorizmus, usa, vers, war
2008. febr. 5.
eduflores :: 2008. febr. 5. 23:05 ::
még nincsenek kommentek
Kategóriák: Képek
:: Címkék: 2008, Bolivia, eduardo, ellenallas, felkeles, guerra, haboru, heroes, hungarian, hungary, islam, iszlam, magyar, magyarorszag, muslim, muszlim, neo nazi, rozsa flores, Rózsa Flores Eduardo, Santa, santa cruz, spanyol, szabadsag, szurdokpuspoki, terrorism, terrorizmus, vers
2007. szept. 4.
Do you remember the war in Chechnya?
|