Rózsa-Flores Eduardo blogja

hungary bejegyzései

2008. márc. 10.

Rózsa-Flores Eduardo: Nyílt hozzászólás...

Rózsa-Flores Eduardo:
Nyílt hozzászólás a fennálló zűrzavarban
Cikk küldése géplevélbenNyomtatóbarát verzió
 
 "Történelmi lehetőséget kapott Orbán Viktor és a Fidesz pártvezetősége, hogy késlelkedés nélkül megkezdje a magyar társadalom józanabbik részének felkészítését egy előrehozott választás kiharcolására. Cs.G."
Igen. De nem fog vele élni. Mert volt már így...És ha nem akkor, akkor most miért?

Akárki akármit mond:
A "szavahihetősség" deficitje ebben az országban tragikus szintet ért el.
Az egyik oldalról Őszöd...
A másikról...
Mit is mondott O.V tavaly, amikor elindították aláírásgyűjtő kampányukat a most lezajlott népszavazásért?
Hogy mi lesz, ha sikeres lesz a népszavazás?
Tegnap este mit mondott O.V?
Hajra fiuk lányok, új népszavazás ősszel, majd még egyet jövő tavasszal, majd még...
Jön a 2010-es év, és benne egy parlamenti (mi is az?) szavazás (de minek...) és marad minden a régiben...
Azaz…egy probléma (?!) merül fel csupán:
Tudják már mi lesz a neve annak az országnak, majd, akkor, ha minden...ugyanígy, mint most?
Tudják már? Vagy csak gondolkoznak ezen? Pályázati kiírás lesz?
Merthogy Magyarországnak vége: ZICHER!
Parlamentáris demokráciának korlátai? Hogy azokat az ellenzék nem feszegetheti?
Másodpercre sem érdekes ez már. Ha a politikai elit, a parlamentáris demokráciának csúfolt valami mögé bújva teszi tönkre, fosztja ki maga, vagy másoknak –ráadásul idegeneknek, és ezen belül ráadásul olyanoknak kik az elmúlt –minimum- száz évben többször is bizonyítottal gonoszságukat és gyűlöletüket nemzetünk iránt - teszi lehetővé azt, hogy tönkretegyék és kifosszak hazánkat. Ha a politikai elit és csatolmányai, ezt teszi, és ennek a bűncselekmény sorozatnak a lehetőséget  a parlamentáris demokrácia biztosítja, akkor kérem, javítsák ki, ha nem így van: a rendszerrel van a baj és azt a rendszert NEMZETÉRDEKBŐL, el kell törölni.
Mert nem csak gonosz a fegyver egymagában, gonoszak mindig ketten vannak, kettő gonosz kell a gyilkossághoz, és harmadiknak az áldozat.
Aki a parlamentáris demokrácia talaján álló mű ellenzéktől várja az első, jelző lövés eldördültét, vagy naiv, vagy…
Nem fogja megtenni, mert nem teheti meg. És legalább annyira retteg ez az ellenzéki nyakkendős réteg a változástól, az igazitól, mert TUDJA, akkor ő is megy a levesbe.
Ergo:
Ma két lehetőség áll előttünk, nemzetben gondolkodók (sovén, náci, fasiszták, stb.) előtt:
1.   belenyugszunk és elfogadjuk a ránk erőltetett felállást –de akkor abba lehet hagyni a nyivákolást, a mutogatást, és egyéb marhásságot, ami tüll függönyök és bársony drapériákkal díszített szalonokban (ti. kupleráj) konzumkisasszonyok közt szokás, és egyszer és mindenkorra –megúszandó persze a –vitathatatlan- kellemetlenségekkel járó- Nemzeti Ellenforradalomról lemondunk.
2.    Többé, nem dőlünk be szirénhangoknak, elismerjük végre mi az EGYETLEN ÚT, és vállaljuk, mindennemű nyávogás nélkül a Nemzet által ránk kimért sorsot.

Más nincsen.



2008. febr. 20.

Rózsa-Flores Eduardo költői estjéről a Pesti Kolibri pincében

Gergő - 2008. február 19.

00051.jpg

A napokban kaptam egy meghívót Rózsa Flores Eduardotól új verseskötetének
bemutatójára, amit Szabó Zsolt költő nyitott meg. A verseket Mayer Zsolt színművész
olvasta fel, közben pedig igazi iláhi dalokkal dícsérte Allahot a HILAL együttes.

00023.jpg

Sajnos későn tudatosult bennem, hogy ma van a nagy nap, amikor
először találkozom személyesen Eduardoval, akit a moziba járó közönség
a Chico című filmből ismerhet, de mint az esten is kiderült, több verseskötet
és könyv is megjelent már a tollából. Este hatkor már nem találtam senkit magam
körül, aki ráért volna egy kis csendességre a Rózsa utcai Kolibri Pincében,
úgyhogy kénytelen voltam egyedül menni. Nem bántam meg.

00032.jpg

Kezdetben a HILAL játszotta Allahot dicsőítő török-arab zenéjét,
amihez ugyan egyáltalán nem értek, de Ahmed éneke és az együttes szerénysége
felébresztett valamilyen tiszteletet bennem. Ha nem is ismerem Allahot, akkor is
éreztem azt, amire a keresztények azt mondják, hogy felemeljük a szívünk.
Néhány dal után kapcsolódott be a műsorba Mayer Zsolt, aki a dalok között
halk hangszeres kísérettel olvasott fel egyet-egyet a 47-ből.

00041.jpg

A helyen hangulatos félhomály uralkodott, így sajnos nem tudtam jó képeket
készíteni. De szerencsére sokan voltunk. Amikor a program véget ért, a kötetből
már nem maradt az asztalon. Rózsa Flores egyébként narancssárga “börtönruhában”
jelent meg, pólójának hátán Guantanamo felirattal. Az utolsó percekben egy igen
komoly hangvételű vers is elhangzott. Amikor ezt megemlítettem neki (mármint,
hogy a szerelmes témájú szufi versekhez képest mennyire komor és fájdalmas
darabbal búcsúzott), azt mondta: “Erről beszélni kell.”

00012.jpg

Köszönöm a meghívást, Edu! Szép este volt.

00061.jpg



http://grundaktiv.hu/2008/02/19/rozsa-flores-eduardo-47-szufi-vers-felolvaso-est-konyvbemutato/




2008. febr. 19.

Rózsa-Flores Eduardo a magyar jobboldálról és Koszováról

Rózsa-Flores Eduardo:

A stupid magyar nemzeti-jobboldali-konzervatív-nacionalisták esete az albánokkal és Koszova függetlenségével.


Egyszer már keményen felháborodtam, mikor az egyik Becsületnapi megemlékezésen, Pesten, annak apropóján, hogy ugye „fehér nemzetek” meg miegymást, a meghívott kemény vonalas rácok zászlójukat önfeledten lobogtatták a magyar vár utcáin (de voltak ott fehér oroszok, és fehér szlovákok is, hogy miért hiányoztak a vasgárda emlékét ápoló fehér románok a mai napig, nem tudom).

Most, viszont, 48 órája folyik, mint a használt víz a lefolyón, a jobboldali, konzervatív, nacionalista, nemzeti (ha van még használható jelszó, szóljon valaki) médiákból a rácok iránti együttérzés, megértés, sőt szolidaritás az albánok ellenében.
Hát ezek megkergültek? Kérdezte egy fiatal barátom levélben.
Nem – válaszoltam -, szó sincsen róla, csak az kergülhet meg akinek annak előtte a helyén volt meg az esze.
Mert semmiképpen nem nevezhető normális állapotnak, hogy magyarok (és nem állampolgárokra gondolok) bárhol is éljenek a világon –egyesek turbó módra állítva a billentyűzetet az emigrációból osztják az észt, ja, könnyű nékik…irigylésre méltó bátor életük…tisztelet a kivételnek, persze, miszerint mi barmok miért nem állunk ki a szegény rácok mellé, akiket most hasonló sorscsapást ért, mint szerencsétlen nemzetünket Trianonnál.

Kezdjük.
Azért mert mi nem érdemeltük meg –Trianont. A rácok meg nem érdemlik meg Koszovát.
Mert a rácok mindent megtettek azért, hogy az albánok megutáljak őket –és ez a minimum az évtizedes sanyargatásokért. Mert üldözték az albánokat nyelvük használata miatt, kultúrájuk iránti ragaszkodás miatt, példás nemzeti összetartásuk miatt. Mert megölték és eltüntették azokat, akik egy kicsit hangosabban –bátrabban?- mertek kiállni nemzetközösségük jogaiért. Börtön, a kommunista érában Goli Otoki koncentrációs tábor, kínzások, végül száműzetés járt az albánságnak a rossz emlékű Jugoszláviában majd Szerbiában csupán csak azért mert ragaszkodtak nemzeti identitásukhoz, védték ősi közösségi értékeiket.
Jöttek a nyolcvanas-kilencvenes évek. Az albánok szó szerint megunták a sanyargatást, az elnyomást de tudván, a meghatározó nemzetközi tényezőktől nem lehet várni önzetlen segítséget, nem siették el már akkor célul vett függetlenedést. A példás önmegtartoztatás és stratégiai gondolkodás képességéről tették tanúbizonyságot. Megszervezték, szó szerint, párhuzamos államukat. Igazgatás –anyakönyvvezetés, bíróságok-, iskolák, de még az egészségügyi szolgáltatás is a föld alá vonult –fél illegalitásba, és többé albán asszony nem szült „szerb” kórházban, albán gyermek többé nem járt, nem tanult „szerb”iskolában.
Zajlottak közben szépen sorban az újkori balkáni háborúk, Szlovénia, Horvátország, majd Bosznia. És lehetőség nyílt a Jugoszláv majd rác hadseregbe erőszakkal besorozott fiatal albánok tömegeinek, hogy megtanulhassák a fegyverforgatás fortélyait. Tömegesen dezertáltak és álltak át a megtámadottak mellé, Horvátországban és Boszniában. Becsülettel végig harcolták –sokan az életüket is áldozták- a függetlenségi háborúkban. És eljött az idő hogy Koszova felemelje a fejét. Létrehozták a Koszovai Felszabadítási Hadsereget (UCK), és a küzdelem átlépett a fegyveres szakaszába.
Álljunk meg itt egy pillanatra. Sokszor hallom és olvasom, hogy az USA, a CIA segítette, pénzelte az UCK-t. Na és? MI volt az albánok célja? Megszabadulni a rác elnyomástól, és az ENSZ alapokmányában is –minden nemzetnek, nemzeti kisebbségnek biztosított- rögzített önrendelkezési joggal kívántak élni. Hogy ehhez a küzdelemhez, utolsó fázisában szükség volt külső segítségre? Hogy a felajánlott segítséggel éltek is? Ez bűn volna?
Szokás mondani segíts magadon és akkor az Isten is megsegít…
Épp elég vért ontottak addig, épp elég könny hullajtottak az albán asszonyok megölt, eltűntetett, megkínzott férjeik, testvéreik, apjuk után. Jogos és teljes mértékben igazolható lépésként a segítséget elfogadták. Halkan merem csak megkérdezni: mi nem tettük volna ugyanazt?
Felróják az albánoknak azt, hogy teleszülik a környezetüket?
Igaz, csak a tudatlan ostobák nem tudják azt, hogy a helyzet egy 1912-ben a Albán Klánok Szövetsége Prizreni Kongresszuson hozott döntésnek az eredménye. Akkor döntöttek úgy, az albán nemzet vezetői, hogy támogatni fogják, és ezt mindenkinek előírják, a sokgyermekes családokat. Kvótákat határoztak meg, hogy hány gyermekig a falu közössége, hánytól a törzs, hánytól a klán, támogatni köteles a családot… Élelmiszerrel, ruhaneművel, pénzzel. A klánok vezetői arról is döntöttek, támogatják az iskoláztatást, amennyiben a gyermek tehetséges, az alapképzéstől a külföldi egyetemi tanulmányokig…
És működött, és működik…Csak akarni kell?
(Írtam nem rég egy anyagot, Ágyra Magyar! Volt a címe…olvasta, emlékszik még valaki?)

Felróják a koszovái albánoknak a maffiát, a bűnözést… Akik ezt teszik, elfelejtik –szándékosan netán?-, hogy a Koszovai igenis létező szervezett bűnözés, mely behálózta fél-Európát, „nemzeti adó” formájában, melyet becsülettel jutattak haza, vagy adtak át a pénz begyűjtésére kiküldött küldöncöknek, amely támogatta a függetlenségi küzdelmeket, és a kiépített párhuzamos állam intézményeinek a működtetését. Hogy „mocskos” pénzzel? Na és? Hogy nem ildomos finanszírozási módja ez egy függetlenségi harcnak? Röhögnöm kell, és hangosan teszem. A fanyalgó vénkisasszonyaink kezén megremeg a teás csésze az UCK banditák neve hallatán, közben boldogan ágyba mennének velük? Siralmas.
És Koszova független lett. A berlini kongresszus óta érvényes „szabályok” föl lettek rúgva, és új állam született Európában. A lecke föl van adva.
És hogy a magyar mit keres a rác mellett?
Abszurdisztán az új neve országunknak. Ahol abszurd dolgok történnek, és abszurd módon létezik minden benne.
Mert abszurd volt lemondanunk formálisan nemzettestvéreinkről 2004. december 5-én. –Albánia ezt sosem tette.
Mert abszurd az, hogy egyesek, kik nemzeti-jobboldali-konzervatív-nacionalista meg miegymásnak tartják magukat, a rácok ágyába bújnák szüntelen. Idáig bűzlik az igyekvő izzadtságuk.
Csak pár sor még a magyar-rác kapcsolatok történetéből.

1848-1849 tele
Zenta
„…lebeszélte Trifkovics szerb őrnagyot arról a szándékáról, hogy a Szent-háromság szobrot emberfejekkel rakja körül, sőt a már feltett öt emberfejet is levette. Az emberfejek nagy halomban álltak már a piactéren…
A mészárlás Zentán két hétig tartott, a halálos áldozatok számát 2 000-2 800 fő közé teszik. Sokakat felakasztottak, agyonvertek, a legtöbb embert csoportokban az alsóvárosi temető táján lévő, úgynevezett dézsma-magazinum mellé vezették ki, és ott lőtték le őket. A lakosok egy részét arra kényszerítették, hogy fegyveres felügyelet mellett a megöltek fejeit levágják, és hogy a levágott fejekkel a Szent-háromság szobrot díszítsék fel…

Ezeken kívül folyamatosan napirenden voltak a súlyos botozások. A botozások Aradszki Samu zentai lakos háza előtt történtek. Ide tömegesen hozták az embereket, és a minimális botütések száma 50-60 volt, aminek következtében sokan megnyomorodtak. Rengeteg asszonyt, leányt és leánygyermeket tömegesen megerőszakoltak…”

1944
„1944 őszén környékünkön aratott a halál. Több ezer ártatlan magyar vesztette életét. Ezek az áldozatok jeltelen tömegsírokban nyugszanak. Sírjaik egyes városokban valamely épület alatt vannak lebetonozva, hogy senki ne találjon rájuk, hogy a gaztettek ne kerüljenek napvilágra. Máshol a dögtemetőkben földelték el őket, mint az állatokat. Ide kerültek a kivégzett csurogi magyarok is, ezernél is többen. Több gödröt kellett nekik kiásni, és nagy helyet foglaltak el.

Mivel a sintérgödröt mégsem betonozhatták le, az ötvenes évek elején még egyszer meggyalázták holtukban az áldozatokat. Egy éjjel összeszedték a csontokat, és kamionokkal a kulai bőrgyárba vitték, hogy a bűncselekmény nyomait eltakarítsák, figyelmen kívül hagyva, hogy nincs tökéletes gaztett, szemtanúk nélkül. A csurogi sintérgödör akkor is, ha a csontok nincsenek ott, édesapáink és rokonaink sírhelye….”
„…szerb szabadcsapatok, fegyveres martalócok szállták meg Adorjánt, a férfiakat összeterelték, majd több mint ötvenüket a Tiszába lőtték.”

„Zombori úti parcellán 170 bajmoki magyart és németet, valamint pacséri, györgyéni, nagyfényi és tavankúti magyar ártatlan embereket végeztek ki. Ma az ártatlan áldozatok parcelláját Akácfának nevezik az emberek, hiszen a szörnyű tett helyét sokáig csak akácfa jelölte. Az említett 170 ártatlan polgáron kívül még egy partizán is itt fejezte be földi pályafutását. Bajmokról a következő napon még vagy 30 magyar embert vittek el Szabadkára, akiket a Zentai úti temetőben végeztek ki.”

„Martonoson és Horgoson 1944-ben 60 hívével együtt kivégzett Virág István plébános…”

Csurog ,Temerin, Bácsföldvár-Becse, Martonos, Horgos, Moravica, Újvidék, Zombor, Bezdán, Szenttamás, Bajmok…. Vér és még több vér
És azóta is…
Magyarverésekről hallott itt valaki?

1991
És 1991-92 dél-Baranya és kelet-Szlavónia…
Szentlászló, Kórógy, a baranyai falvak…
Baltával agyonvert emberek, megerőszakolt asszonyok, lányok, férfiak…
Felgyújtott, kirabolt, lerombolt templomok, egész falvak…

És joggal mondom-írom, hogy abszurd az önamnéziába ön-kényszerített vagy csak egyszerűen stupid magyar, aki ezek után ágyba bújik-bújna történelmi mészárosával…

Részemről az öröm, és a büszkeség:
Koszova a második –Horvátország után- ország, és a koszovái albánság a második, szívemnek kedves nemzet, amely életemben szabaddá és függetlenné lett.

Hogy Nemzetemnek Isten milyen sorsot szán?



 

 




2008. febr. 14.

The Szekler people under Romanian oppression

The Szekler people under Romanian oppression
Read it, Save it, Print it, Spread it!

Dear Sir,

We would like to bring to your kind attention the plight of the Szekler people living under Romanian oppression.

Szeklerland, a country slightly larger than Lebanon with a population more than twice that of Iceland, is situated in the south-eastern part of Transylvania. The Szeklers are a people related to the Hungarians who, although they lost their own language hundreds of years ago, they still retain their own specific script. The country is mentioned already in the Middle Ages as "Regnum Siculorum" (i.e. The Szeklers' Kingdom), having its own separate National Assembly, customs and laws, under the over lordship of the Hungarian kings, who recognised their autonomy in change of their military services.

In 1918, at the end of WWI, the Szeklers tried to establish their own state, the Republic of Szeklerland, but were hindered by both the politicians of the collapsing Hungary and the invading Romanians helped by the French.

Today Szeklerland is still under Romanian occupation, accomplished against the will of its inhabitants. Its people is subject to human right abuses, discrimination, persecuted and deprived of land and national resources.
The founding and activity of genuine Szekler organisations is hindered by both the intolerant Romanian government and by the leaders of the Hungarians of Romania, whose organisation, the Democratic Alliance of Hungarians in Romania is part of the governing coalition. Presently the Szeklers are denied not only the exercise of self-determination but even the official use of their own script and their own ethnic name.

In the same time it seems that Romania's accession in 2007 will be accepted by the EU in spite of its incomplete and retarded process of democratisation and regardless of the Szeklers' plight. Thus Romania will bring into Europe the unsolved case of the last of the small European nations lacking any collective rights. This is likely to transform Szeklerland - where the tension is already increasing, in a trouble-generating spot with serious implications for the European security.

In order to promote the Szeklers cause, on 25 June 2005 it was constituted in Belfast the group of the Friends of Szeklerland. If you would like to obtain more information about Szeklerland please do not hesitate to contact us.

We hope that this information will be useful whenever you will have to take decisions related to Romania and/or Szeklerland.

In the name of Friends of Szeklerland, yours respectfully,

Levente B***.
Eduardo Rózsa-Flores
www.szekely.tk




2008. febr. 5.

Rózsa Flores Eduardo

Rózsa-Flores Eduardo


2008. jan. 27.

Jobbik MP bemutatkozás verseskötettel

Jobbik MP bemutatkozás Bátonyterenyén verseskötet bemutatóval egybekötve

2008. január 26-án délután a Szélkakas Fogadóban, Bátonyterenyén, könyvbemutatóval egybekötött Politikai fórum zajlott.
Rózsa Flores Eduardo 47 szufi vers c. új verses kötetét Szabó Zsolt költő-tanár ismertette a népes közönséggel.
Közreműködött Rózsa Márton Zoltán aki hitelesen tolmácsolta Rózsa-Flores, nemzetünk jelenlegi helyzete ihlette, néhány versét.
A könyvbemutató után Palotai Szilárd, a Jobbik MP Nógrád megyei szervezője felkérte
Vona Gábor elnököt és Bíber József alelnököt a meghirdetett fórumhoz tartsak meg a nyitó előadásukat. A két igen kimért, de nem ezért kíméletlenül aktuális bevezető után maga a fórúm következett.
Palotai Szilárd emelkedett záró szavai után Rózsa-Flores dedikálta az új kötetet az érdeklődőknek.

(x – K.K. FIB) - További képek a: http://eduflores60.spaces.live.com/blog/cns!E8352C3ACC1B8A5B!2365.entry




2008. jan. 6.

Rózsa Flores Eduardo friss írásai

Rózsa-Flores Eduardo

Tél elején

(két nyelves)

Amenazas

—Te devoraré —dijo la pantera.
—Peor para ti —dijo la espada.


(Fenyegetések)

Megeszlek! – szólt a párduc
Annál rosszabb neked- válaszolt a kard

***

“Preocupación”

—No se preocupe. Todo saldrá bien —dijo el Verdugo.
—Eso es lo que me preocupa —respondió el Condenado a muerte.

***

(Aggodalom)

Ne aggódjon. Minden simán fog menni – közölte a hóhér
Ettől féltem – szólt rezignáltan a Halálraítélt

***

HistoriasLas personas cambian, dijo, mirando hacia el horizonte.
A lo lejos se oía el galope de caballos.

Los jinetes eran cuatro.
(Történetek)

Változnak az emberek –mondta, a horizontra nézve.
A távolból lovak ügetése hallatszott.
Négy volt a lovag.

***

Un lugar lejano, Sulaimaniya.

Hace algunos días recibí un correo de un amigo.
Me proponía que nos concertáramos en oración durante 30 días por determinados países.
Pensé en el mundo de compasión, de amor y belleza que se abría ante mis ojos.
¿Y dónde queda este lugar de nombre tan extrano que nos toca hoy?

Parece nombre de mujer.

Sulaimaniya.

Norte de Irak.

***

(Egy távoli hely: Szulajmanija)

Pár napja levelet kaptam egy barátomtól.
Azt javasolta benne, imában egyesüljünk, és bizonyos országokért könyörögjünk harminc napon keresztül.
Egy, együttérzés, szeretet és szépséggel teli világ nyílt meg a szemeim előtt.

És hol is van az a fura nevű hely, melyért ma kellene imádkozni?

Olyan…mint egy női név.

Szulajmanija.

Észak Irak.

***

Amar

No sólo se ama lo tangible.
La capacidad que tenemos nos hace amar ideas tan complejas como: patria, Dios o tribu.
Marzo amaneció vestido de verde-blanco-rojo. El pueblo se prepara con sabores ..y buen vino , olores a flores y música alegre, para celebrar un ano más de nuestra guerra por la independencia. La gente sale de sus casas con los días un poco más tibios, los ancianos conversan con sus nietos, la calle se viste de optimismo.

Cuando ondea la bandera mecida por el viento fresco de una primavera que se anuncia, algo nos ennoblece.
Tal vez sea la certeza de una libertad heredada por la que hombres y mujeres lucharon hasta morir.

Eso también es amar.
(Szeretni)

Nem csak a tapinthatót szeretjük.
Kepességeink lehetővé teszik, hogy szerethessünk olyan összetett ideákat, mint Haza, Isten vagy Törzs.
Március zöld-fehér-piros színekbe öltözve ébredt. A falu jó ízekkel és jó borral, virágillattal, vidám zenével készülődik, függetlenségi harcunk egy újabb évfordulójára. Az emberek kilépnek a kapukon az egyre langyosabb napokra. Az öregek unokáikkal beszélgetnek, az utca optimizmust ölt magára.
Mikor zászlónk ringatózik a tavaszt ígérő szellőben, tüdőnk kitágul, és mintha nemesebbnek éreznénk magunkat.
Lehet, mert bizonyára örökösei vagyunk ama szabadságnak melyért férfiak és asszonyok harcoltak halálukig.

Ez is szeretni.

***

¿Por qué escribes?

Muchas veces me han planteado esa pregunta.
La misma que le hizo la Revista Littérature en 1919 a cien escritores franceses: ¿Por qué escribe usted? París 1985. El diario Liberation dirige de nuevo la misma pregunta a más de 400 escritores repartidos por los cinco continentes.
Y es la que se plantea a través del tiempo con una cantidad enorme de respuestas, tantas que tal vez nos aburriríamos de leerlas todas.
Este experimento de aquí más abajo es lo más cercano a lo que podría ser mi respuesta definitiva:

¿Por qué escribe usted?

Porque el fantasma porque ayer porque hoy:
porque manana porque sí porque no
Porque el principio porque la bestia porque el fin:
porque la bomba porque el medio porque el jardín
Porque góngora porque la tierra porque el sol:
porque san juan porque la luna porque rimbaud
Porque el claro porque la sangre porque el papel:
porque la carne porque la tinta porque la piel
Porque la noche porque me odio porque la luz:
porque el infierno porque el cielo porque tú
Porque casi porque nada porque la sed
porque el amor porque el grito porque no sé
Porque la muerte porque apenas porque más
porque algún día porque todos porque quizás

 

(Miért írsz?)

Többször tették föl nekem ezt a kérdést.
Hasonlót tett fel száz francia írónak a Littérature című folyóirat 1919. Ön, miért ír?. 1985 Párizs. A Liberation újra fölteszi a kérdést 400, a földkerekség öt kontinensen élő íróembernek.
Az idők folyamán óriási válaszfolyam gyűlt össze, annyi a válasz, hogy halálra unnánk magunkat az olvasástól.
Talán alábbi kísérlet áll a legközelebb a lehetséges végleges válaszomhoz.


Ön miért ír?

Mert a kísértet mert tegnap mert ma:
Mert hólnap mert igen merthogy nem
Mert a kezdet mert a bestia mert a vég:
Mert a bomba mert a cél mert a kert
Mert góngora mert a föld mert a nap:
Mert szent jános mert a hold mert rimbaud
Mert a tisztás mert a vér mert a papír:
Mert a hús mert a tinta mert a bőr
Mert az éjszaka mert utálom magam mert a fény:
Mert a pokol mert a paradicsom miattad
Mert majdnem semmiért mert a szomj
Mert a szerelem és a kiáltás miatt és mittudomén
A halál miatt mert alig mert jobban
Mert egy szép napon mert mindenki mert talán

 

***

Derecho a la belleza.

"La fealdad es la madre de la delincuencia".

Siempre he dicho que la Declaración de Derechos Humanos está incompleta porque falta establecer el derecho a la belleza
(A szépséghez való jog)

„a rútság a bűnözés anyja”

Mindig mondom, az Emberi Jogok Nyilatkozata nem teljes, hiányos: nem állapítják meg benne a szépséghez való jogot.

***

La cita.

Espero en una estación de Metro.
Una cita, espero, solo eso, sin prisa, sin ansiedad.
Una muchacha anota en su PC portátil algunas palabras, espera al que de pronto llega y su tarde de ilumina, el beso instantáneo, el mundo que los rodea me excluye.
Y recuerdo a Borges, como siempre, "¿para qué sirve la poesía? Le preguntaron.
Y él respondió: "¿y para qué sirven los amaneceres?"

Un poema es este momento definitivo.

Un poema es el presagio de futuro, países que recorreremos, oraciones listas para ser declaradas en la oscuridad, sin temor ni ambiguedades. Sí, también un poema puede derrotar el mal.


(Randevú)

Várok a metró egyik állomásán.
Egy randevú. Várok. Semmi más. Sietség és sóvárgás nélkül.
Egy lány valamit ír a laptopjában, valakire vár aki hirtelen meg is érkezik. Fényben fürdik a délutánja, az azonnali csók és ki is vagyok zárva az őket körülölelő világból.
Eszembe jut Borges mint mindig: „Mire jó a költészet –kérdeztek tőle,

És a virradat? Az mire jó? – válaszolt”

….

Egy vers maga ez a végleges pillanat.
Egy vers, jövőt ígér, országok ahol járni fogunk, a biztonságos és kétértelműség-mentes sötétben majd elhangzó kész fohászaink.
Igen, egy vers is képes legyőzni a gonoszt.

***

Walt Whitman escribió:

"Todos dicen: es glorioso ganar una batalla.
Pues yo digo que es tan glorioso perderla.
!Las batallas se pierden con el mismo espíritu que se ganan!"


Walt Whitman azt írta:

„Mindenkitől azt hallom: mily dicsőséges megnyerni egy csatát.
Én erre azt mondom, legalább annyira dicsőséges elveszíteni azt.
Ugyanazzal a lelkesedéssel szenvedünk vereséget, mint amilyennel győzzünk.”

***

Leyendo a Bukowski

Por cierto, entre mis amigos, lectores algunos, Bukowski no es muy popular.
Más bien tiene mala prensa, por eso de su vida desordenada y su lenguaje un tanto procaz.
Pero si se hila fino con las personas, podremos ver la realidad de lo que son.

Si no es así ¿qué me dices de este fragmento?

...

hay un pájaro azul en mi corazón
que
quiere salir
pero soy duro con él,
le digo quédate ahí dentro, no voy
a permitir que nadie
te vea.

hay un pájaro azul en mi corazón
que quiere salir
pero soy demasiado listo, sólo le dejo salir
a veces por la noche
cuando todo el mundo duerme
le digo ya sé que estás ahí,
no te pongas
triste.

luego lo vuelvo a introducir,
y él canta un poquito
ahí dentro, no le he dejado
morir del todo
y dormimos juntos
así
con nuestro
pacto secreto
y es tan tierno como
para hacer llorar
a un hombre, pero yo no
lloro,

¿lloras tú

 

(Bukowski-t olvasom…)
Meg kell mondjam, barátaim között –mármint azok között is akik ismerik őt- Bukowski nem túl népszerű. Azt hiszem, rossz sajtója van: merthogy rendetlen életű, és az enyhén szólván, éles nyelvezete miatt is.
De ha a függöny mögé néznek, megláthatják, megismerhetik valóságát.

Mit szólsz, olvasó barátom, alábbi részlethez?

van egy kék madár szívemben és
ki szeretne repülni
de kemény vagyok vele,
mondom neki: maradj csak ott bent, nem
engedem meg senkinek
hogy láthasson.

van egy kék madár szívemben
ki szeretne repülni
de én,
nagyon ravasz vagyok
néha napján kiengedem
de csak éjszaka
mikor mindenki alszik.
mondom neki
tudom hogy itt vagy
ne légy
szomorú.

majd visszateszem
ő egy kicsit énekelget
ott belül,
nem engedtem
hogy meghaljon teljesen
így alszunk el együtt
titkos paktumunkkal
annyira szeretetteljes
hogy még egy férfi is elsírna magát,
de én nem sírok.

te sírsz?

 

***

"No existen más que dos razones para escribir: tener algo que decir y decirlo".

Oscar Wilde

En eso estámos. Lo que no lo entienden por eso nos odian.

 

„Csak két ok van az íráshoz: hogy legyen mit mondani, és hogy ki is mondjuk”

Oscar Wilde

Azon vagyunk és tesszük is. Akik nem értik, ezért gyűlölnek.

***

La muerte también lee.
Hay un momento singular en la historia de la humanidad. Un tiempo que todavía no vivimos, pero que llegará, sin duda. Un día donde la temida, la evitada, la que mira a todos, se olvidará de los hombres. Un amigo, al que le comento estos versos, ríe divertido. "Tal vez esté entretenida leyendo", me dice.
En realidad ¿qué sucederá para hacerla huir y se olvide de los nombres de su bitácora?


“En esos días buscarán los hombres la muerte, pero no la hallarán.
Ansiarán morir, y la muerte huirá de ellos.”

(Apocalipsis, 9:6)

*

“In those days men will seek death and will not find it; they will desire to die,
and death will flee from them.”

*

"In quei giorni la gente cercherà di morire, ma senza riuscirvi, perché la morte non verrà.
Gli uomini desidereranno morire, ma la morte fuggirà via"

*

"Naqueles dias os homens buscarão a morte, e de modo algum a acharão;
e desejarão morrer, e a morte fugirá deles."

*

"În acele zile, oamenii vor căuta moartea, şi n'o vor găsi;
vor dori să moară, şi moartea va fugi de ei."

 

 

(A halál is olvas)

 

Létezik egy különleges pillanat az emberiség történelmében. Egy olyan időben, amelyben még nem élünk, de minden bizonnyal megérkezik majd. Egy nap mikor a félelmetes, a megkerült, aki mindenkire rátekint, meg fog feledkezni az emberekről.

Egy barátom, akinek ezeket a sorokat olvastam, nevetve megjegyezte: Talán el van foglalva, és olvas –mondta.

Tényleg: mitől fog majd elfutni és megfeledkezni a hajónaplóján lévő nevekről?

 

Annakokáért azokban a napokban keresik az emberek a halált, de nem találják meg azt; és kívánnának meghalni, de a halál elmegy előlük..

(Jelenések, 9:6)

***

Gota

Llueve, llueve y llueve…
Y yo, perdido en el mar de agua en el patio
busco esa gota. La única y limpia gota.
De la que se educará una perla
En mi corazón.


(Csepp)


Esik és csak esik.
Fáradhatatlanul esik.
És én, mint elveszve a tengerben, udvaromban keresem
azt a cseppet. Az egyetlen és tiszta cseppet.
Lesz belőle gyöngy, talán, majd,
szívemben.

 

2007. december


2007. dec. 26.

Rózsa-Flores Eduardo megjelent új kötetéről

Eduardo Rózsa-Flores barátunk új verses kötete

Kedves látogatónk!
Eduardo Rózsa-Flores barátom - másodállásban költő, forradalmár, szabadságharcos, a horvát háború hőse és a Horvát Nemzetközi Brigád alapító parancsnoka, a horvát hadsereg ezredese -,  a Jobbik.Net szerkesztője és önálló szerzője, a Kapu Könyvkiadó munkatársa 47 életévét (1960. március 31. - Bolívia, Santa Cruz) töltötte be az idén és ebből az alkalomból 47 gyönyörű szufi verset írt!

Ezek a versek jelentek meg a Kapu Könyvkiadó gondozásában - új kötetében - Szent Karácsonyunk ünnepére. A verseket most fordítják kínai nyelvre, amihez gratulálunk és minél nagyobb (eladott) példányszámot kívánunk. Előzetes információink szerint dedikálással egybekötött könyvbemutató lesz 2008. januárjában Budapesten és Bátonyterenyében.

A verses kötet megrendelhető a kiadó elérhetőségein:

Kapu Könyvkiadó
1086 Budapest, Karácsony Sándor u. 24.
Telefon: +361-303-0710 vagy +361-303-0711
Fax: +361-303-0712
Email: kapu@chello.hu
Yoda -Jobbik.Net



2007. szept. 3.

Az együgyű gazda mese

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy együgyű gazda.

Egész életében tett vett, dolgozott keményen, mégsem jutott ötről a
hatra egész életében.

Történt egyszer, hogy észrevette, fogynak a tyúkok a tyúkudvarból. Hiába
próbálta nyakoncsípni a tolvajt, sehogy sem sikerült.

Gondolta, keres magának egy őrzőt, aki megvédi a baromfiakat a
titokzatos tolvajtól.

- Válassz engem. - mondta a kutya. - Jó a szemem, jó az orrom, éles a
fülem. Meghallom, meglátom, megszagolom, ha jön a tolvaj. Akkor majd
sarokba szorítom, hangosan ugatok, és te elfoghatod.

- Válassz inkább engem - mondta a róka. Az én fülem élesebb, az orrom
jobban szagol, a szemem jobban lát, mint ennek itt. - és a kutya felé
bökött.

- Én nem verlek fel ronda ugatással éjjeli álmodból, hanem lefogom
helyetted a tolvajt. Ezt a ronda korcsot meg zavard el, mert ahogy
látom, csak a tyúkjaidra fáj a foga.

Tetszett a gazdának a róka beszéde, meg aztán csinosabbnak is látta,
mint a gubancos szőrű kutyát. Felfogadta hát a sima beszédű vörös komát
a tyúkudvar őrzésére.

Látszólag minden rendben volt, a róka minden reggel tisztelettudóan
jelentette, hogy az éjjel nem történt semmi, mind megvannak a tyúkok,
csak a kutya ugatott hangosan a kerítésen túl.

A gazdának tetszett ez a nyájasság és tisztelet, és megerősítette a
rókát tisztségében, bár mintha tyúkok kevesebben lettek volna, mint
annak előtte.

Történt egy éjjel, hogy a gazdát zaj verte fel éjjeli álmából. Kiszaladt
az udvarra, és látja ám, hogy a róka épp egy tyúk tollát tépdesi
veszettül, és a nyakát próbálja átharapni.

- Mit művelsz ?! - rivallt a gazda a rókára.

A róka azonnal elengedte a tyúkot, és így szólt a gazdához:

- Hazudtam neked. Bizony én fosztogattam az udvarodat, én loptam a
csirkéidet és tyújaidat, én rágtam össze a tojásokat. De csak mostanáig.
Direkt csaptam zajt, hogy meghalld, és gyere ki. Sőt, örülök neki, hogy
most minden kiderült, mert egyébként épp mától vegetáriánus lettem,
megundorodtam a húsevéstől és a hazudozástól, hogy be kellett csapnom
téged.
Amúgy meg a kutya sokkal több csirkét lopott volna, és még jobban
becsapott volna téged. Én csak meg akartalak óvni ettől. Látod, most
igazat beszélek, úgyhogy tarts meg hivatalomban, mert
innentől kezdve már bízhatsz bennem.



2007. júl. 10.

Az erdő - mese

Az Erdő

A Medve egy görbelábú, nagy és piszkos állat volt. De nem volt senki aki jószívűbb lenne mint ő. Sajnos az állatok csak a külsőt vették észre, erre a Medve nagyon mérges lett és kegyetlenül verte szét őket. Lábbal. Ezért az állatok nem nagyon szerettek őt. Jószívű volt. És vicces. És szerette a vicceket. Ezekért a viccekért az állatok meggyűlöltek őt és verték. Nehéz dolog jószívűnek lenni ezen a világon.

A Farkas is görbelábú és piszkos állat volt. és meg gonosz volt és kegyetlen. De az állatok nem gyűlölték őt és nem verték. Mert a Farkas meg kiskorában meghalt. Mert a Medve korábban született mint a Farkas. Jó amikor a Jó győz a Rossz felett.

A Nyúl is gonosz és kegyetlen állat volt. És meg nagyon gyáva. Ezért nem csinált senkinek semmi rosszat. De őt akkor is erősen verték. Mert a Rosszat meg kell büntetni.

A Varjú is gonosz volt és kegyetlen. Nem verte az állatokat, mert nem volt keze. őt sem verték, mert nem tudtak elérni. Egyszer ráesett a fa. Bosszúból

Ezután az állatok egész hónapon át nem vizeltek a fákra. Nyúlra vizeltek. A nyúl megfázott és meghalt. Mindenki tudta, hogy Varjú a hibás. De senki se tudta elérni, mert nem tudtak kiszedni a fa alól. Néha a Rossz büntetlen marad.

A vakond kicsi volt és vak. A Vakond nem volt gonosz. Ő egyszerűen jól végezte a munkáját. Ő ásta alá azt a fát, amely ráesett a Varjura. Ezt senki se tudta meg, és ezért nem verték meg. Egyáltalán, őt ritkán verték. Inkább ijesztgették. De ez nehéz dolog volt, mert vak volt és nem látta, hogy ijesztgetik. Amikor az állatoknak nem sikerült őt megijeszteni, az állatok nagyon szomorúak voltak. És ezért verték a Medvét. Mert nagyon szomorúak voltak. Egyszer a Medve is meg akarta ijeszteni a Vakondot, de nem sikerült. A Vakond nem félt. Mert a Medve megölte őt. Véletlenül. A medve egy görbelábú és piszkos állat volt. És az állatok kegyetlenül megvertek őt. Pedig ő csak viccelni akart. Rossz, ha a vicceidet senki se érti.

A Róka nagyon ravasz volt. Bárkit képes volt átverni. Néha sikerült, és akkor nem verték. De néha nem sikerült, és akkor az egész erdővel verték őt. És akkor mar nem tudott átverni senki. Mert nagyon nehéz bárkit is átverni, ha épp vernek. Egyszer halálra verték. Mert a csalás mindig kiderül.

A Vaddisznó nagy volt és erős. Mindenki felt tőle. Ezért csak közösen, egész erdővel verték őt. Vagy egyszerűen csak dobálták bele a köveket. A Vaddisznó ezt nagyon nem szerette. És egyszer eldugta az erdő összes kövét. Ezért ott nagyon-nagyon elverték. Többet nem rejtegette a köveket.

A Süni kicsi volt és szúrós. Szúrt. Nem volt gonosz, csak tüskésen született. Ezért őt csak a hasán ütötték. A Süni ezt nem szerette, és ezért lenyiratkozott és mindig kopasz volt. És akkor ugyanúgy verték őt, mint a többieket. Nehéz dolog vállalni a másságot.

A Borz ugyanolyan volt mint a Nyúl. Csak nagyon büdös volt. És ezért csak úgy verték, hogy betekerték egy zacskóba. Egyszer a Borznak szülinapja volt. A bulira mindenkit meghívott, mert minél több ajándékot akart magának. Az állatok egy műanyag zacskót ajándékoztak neki. És meg is verték. A Borz megfulladt. Ugyanabban a zacskóban temettek el, de olyan büdös volt, hogy a Másik Erdőbe temették el. Aztán jöttek a Másik Erdő lakói, és mindenkit nagyon megvertek. Mert nekik nem tetszett a döglött Borz szaga. Szomszédokkal jóban kell lenni.

A Hörcsög is szerette az ajándékokat. Meg gazdag is volt. Ha néha osztozna, akkor talán nem is vernék olyan erősen. De nagyon kapzsi volt. Ezért erősen verték. És akkor kényszerből kellett osztoznia. És akkor sírt. A gazdagok is sírnak.

Az Oroszlán volt az állatok királya. A királyokat nem illik verni. Ez egy Törvény. De az állatok mar rég leszartak a törvényt. Az állatok az Oroszlánt is verték. Csak úgy.

Mert ez egy olyan erdő volt.




Régebbiek | Végére »