love bejegyzései

Rózsa-Flores Eduardo költői estjéről a Pesti Kolibri pincében

Rózsa Flores Eduardo friss írásai

Rózsa-Flores Eduardo

Tél elején

(két nyelves)

Amenazas

—Te devoraré —dijo la pantera.
—Peor para ti —dijo la espada.

(Fenyegetések)

Megeszlek! – szólt a párduc
Annál rosszabb neked- válaszolt a kard

***

“Preocupación”

—No se preocupe. Todo saldrá bien —dijo el Verdugo.
—Eso es lo que me preocupa —respondió el Condenado a muerte.

***

(Aggodalom)

Ne aggódjon. Minden simán fog menni – közölte a hóhér
Ettől féltem – szólt rezignáltan a Halálraítélt

***

HistoriasLas personas cambian, dijo, mirando hacia el horizonte.
A lo lejos se oía el galope de caballos.

Los jinetes eran cuatro.
(Történetek)

Változnak az emberek –mondta, a horizontra nézve.
A távolból lovak ügetése hallatszott.Négy volt a lovag.

***

Un lugar lejano, Sulaimaniya.

Hace algunos días recibí un correo de un amigo.
Me proponía que nos concertáramos en oración durante 30 días por determinados países.
Pensé en el mundo de compasión, de amor y belleza que se abría ante mis ojos.
¿Y dónde queda este lugar de nombre tan extrano que nos toca hoy?

Parece nombre de mujer.

Sulaimaniya.

Norte de Irak.

***

(Egy távoli hely: Szulajmanija)

Pár napja levelet kaptam egy barátomtól.
Azt javasolta benne, imában egyesüljünk, és bizonyos országokért könyörögjünk harminc napon keresztül.
Egy, együttérzés, szeretet és szépséggel teli világ nyílt meg a szemeim előtt.

És hol is van az a fura nevű hely, melyért ma kellene imádkozni?

Olyan…mint egy női név.

Szulajmanija.

Észak Irak.

***

Amar

No sólo se ama lo tangible.
La capacidad que tenemos nos hace amar ideas tan complejas como: patria, Dios o tribu.
Marzo amaneció vestido de verde-blanco-rojo. El pueblo se prepara con sabores ..y buen vino , olores a flores y música alegre, para celebrar un ano más de nuestra guerra por la independencia. La gente sale de sus casas con los días un poco más tibios, los ancianos conversan con sus nietos, la calle se viste de optimismo.

Cuando ondea la bandera mecida por el viento fresco de una primavera que se anuncia, algo nos ennoblece.
Tal vez sea la certeza de una libertad heredada por la que hombres y mujeres lucharon hasta morir.

Eso también es amar.
(Szeretni)

Nem csak a tapinthatót szeretjük.
Kepességeink lehetővé teszik, hogy szerethessünk olyan összetett ideákat, mint Haza, Isten vagy Törzs.
Március zöld-fehér-piros színekbe öltözve ébredt. A falu jó ízekkel és jó borral, virágillattal, vidám zenével készülődik, függetlenségi harcunk egy újabb évfordulójára. Az emberek kilépnek a kapukon az egyre langyosabb napokra. Az öregek unokáikkal beszélgetnek, az utca optimizmust ölt magára.
Mikor zászlónk ringatózik a tavaszt ígérő szellőben, tüdőnk kitágul, és mintha nemesebbnek éreznénk magunkat.
Lehet, mert bizonyára örökösei vagyunk ama szabadságnak melyért férfiak és asszonyok harcoltak halálukig.

Ez is szeretni.

***

¿Por qué escribes?

Muchas veces me han planteado esa pregunta.
La misma que le hizo la Revista Littérature en 1919 a cien escritores franceses: ¿Por qué escribe usted? París 1985. El diario Liberation dirige de nuevo la misma pregunta a más de 400 escritores repartidos por los cinco continentes.
Y es la que se plantea a través del tiempo con una cantidad enorme de respuestas, tantas que tal vez nos aburriríamos de leerlas todas.
Este experimento de aquí más abajo es lo más cercano a lo que podría ser mi respuesta definitiva:

¿Por qué escribe usted?

(Miért írsz?)

Többször tették föl nekem ezt a kérdést.
Hasonlót tett fel száz francia írónak a Littérature című folyóirat 1919. Ön, miért ír?. 1985 Párizs. A Liberation újra fölteszi a kérdést 400, a földkerekség öt kontinensen élő íróembernek.
Az idők folyamán óriási válaszfolyam gyűlt össze, annyi a válasz, hogy halálra unnánk magunkat az olvasástól.
Talán alábbi kísérlet áll a legközelebb a lehetséges végleges válaszomhoz.

Mert a kísértet mert tegnap mert ma:
Mert hólnap mert igen merthogy nem
Mert a kezdet mert a bestia mert a vég:
Mert a bomba mert a cél mert a kert
Mert góngora mert a föld mert a nap:
Mert szent jános mert a hold mert rimbaud
Mert a tisztás mert a vér mert a papír:
Mert a hús mert a tinta mert a bőr
Mert az éjszaka mert utálom magam mert a fény:
Mert a pokol mert a paradicsom miattad
Mert majdnem semmiért mert a szomj
Mert a szerelem és a kiáltás miatt és mittudomén
A halál miatt mert alig mert jobban
Mert egy szép napon mert mindenki mert talán

***

Derecho a la belleza.

"La fealdad es la madre de la delincuencia".

Siempre he dicho que la Declaración de Derechos Humanos está incompleta porque falta establecer el derecho a la belleza
(A szépséghez való jog)

„a rútság a bűnözés anyja”

Mindig mondom, az Emberi Jogok Nyilatkozata nem teljes, hiányos: nem állapítják meg benne a szépséghez való jogot.

***

La cita.

Espero en una estación de Metro.
Una cita, espero, solo eso, sin prisa, sin ansiedad.
Una muchacha anota en su PC portátil algunas palabras, espera al que de pronto llega y su tarde de ilumina, el beso instantáneo, el mundo que los rodea me excluye.
Y recuerdo a Borges, como siempre, "¿para qué sirve la poesía? Le preguntaron.
Y él respondió: "¿y para qué sirven los amaneceres?"

Un poema es este momento definitivo.

Un poema es el presagio de futuro, países que recorreremos, oraciones listas para ser declaradas en la oscuridad, sin temor ni ambiguedades. Sí, también un poema puede derrotar el mal.

(Randevú)

Várok a metró egyik állomásán.
Egy randevú. Várok. Semmi más. Sietség és sóvárgás nélkül.
Egy lány valamit ír a laptopjában, valakire vár aki hirtelen meg is érkezik. Fényben fürdik a délutánja, az azonnali csók és ki is vagyok zárva az őket körülölelő világból.
Eszembe jut Borges mint mindig: „Mire jó a költészet –kérdeztek tőle,

És a virradat? Az mire jó? – válaszolt”

….

Egy vers maga ez a végleges pillanat.
Egy vers, jövőt ígér, országok ahol járni fogunk, a biztonságos és kétértelműség-mentes sötétben majd elhangzó kész fohászaink.
Igen, egy vers is képes legyőzni a gonoszt.

***

Walt Whitman escribió:

"Todos dicen: es glorioso ganar una batalla.
Pues yo digo que es tan glorioso perderla.
!Las batallas se pierden con el mismo espíritu que se ganan!"

Walt Whitman azt írta:

„Mindenkitől azt hallom: mily dicsőséges megnyerni egy csatát.
Én erre azt mondom, legalább annyira dicsőséges elveszíteni azt.
Ugyanazzal a lelkesedéssel szenvedünk vereséget, mint amilyennel győzzünk.”

***

Leyendo a Bukowski

Por cierto, entre mis amigos, lectores algunos, Bukowski no es muy popular.
Más bien tiene mala prensa, por eso de su vida desordenada y su lenguaje un tanto procaz.
Pero si se hila fino con las personas, podremos ver la realidad de lo que son.

Si no es así ¿qué me dices de este fragmento?

...

hay un pájaro azul en mi corazón
que
quiere salir
pero soy duro con él,
le digo quédate ahí dentro, no voy
a permitir que nadie
te vea.

hay un pájaro azul en mi corazón
que quiere salir
pero soy demasiado listo, sólo le dejo salir
a veces por la noche
cuando todo el mundo duerme
le digo ya sé que estás ahí,
no te pongas
triste.

luego lo vuelvo a introducir,
y él canta un poquito
ahí dentro, no le he dejado
morir del todo
y dormimos juntos
así
con nuestro
pacto secreto
y es tan tierno como
para hacer llorar
a un hombre, pero yo no
lloro,

¿lloras tú

(Bukowski-t olvasom…)
Meg kell mondjam, barátaim között –mármint azok között is akik ismerik őt- Bukowski nem túl népszerű. Azt hiszem, rossz sajtója van: merthogy rendetlen életű, és az enyhén szólván, éles nyelvezete miatt is.
De ha a függöny mögé néznek, megláthatják, megismerhetik valóságát.

Mit szólsz, olvasó barátom, alábbi részlethez?

…

van egy kék madár szívemben és
ki szeretne repülni
de kemény vagyok vele,
mondom neki: maradj csak ott bent, nem
engedem meg senkinek
hogy láthasson.

van egy kék madár szívemben
ki szeretne repülni
de én,
nagyon ravasz vagyok
néha napján kiengedem
de csak éjszaka
mikor mindenki alszik.
mondom neki
tudom hogy itt vagy
ne légy
szomorú.

majd visszateszem
ő egy kicsit énekelget
ott belül,
nem engedtem
hogy meghaljon teljesen
így alszunk el együtt
titkos paktumunkkal
annyira szeretetteljes
hogy még egy férfi is elsírna magát,
de én nem sírok.

te sírsz?

***

"No existen más que dos razones para escribir: tener algo que decir y decirlo".

En eso estámos. Lo que no lo entienden por eso nos odian.

„Csak két ok van az íráshoz: hogy legyen mit mondani, és hogy ki is mondjuk”

Oscar Wilde

Azon vagyunk és tesszük is. Akik nem értik, ezért gyűlölnek.

***

La muerte también lee.
Hay un momento singular en la historia de la humanidad. Un tiempo que todavía no vivimos, pero que llegará, sin duda. Un día donde la temida, la evitada, la que mira a todos, se olvidará de los hombres. Un amigo, al que le comento estos versos, ríe divertido. "Tal vez esté entretenida leyendo", me dice.
En realidad ¿qué sucederá para hacerla huir y se olvide de los nombres de su bitácora?

“En esos días buscarán los hombres la muerte, pero no la hallarán.
Ansiarán morir, y la muerte huirá de ellos.”

(Apocalipsis, 9:6)

*

“In those days men will seek death and will not find it; they will desire to die,
and death will flee from them.”

*

"In quei giorni la gente cercherà di morire, ma senza riuscirvi, perché la morte non verrà.
Gli uomini desidereranno morire, ma la morte fuggirà via"

*

"Naqueles dias os homens buscarão a morte, e de modo algum a acharão;
e desejarão morrer, e a morte fugirá deles."

*

"În acele zile, oamenii vor căuta moartea, şi n'o vor găsi;
vor dori să moară, şi moartea va fugi de ei."

Létezik egy különleges pillanat az emberiség történelmében. Egy olyan időben, amelyben még nem élünk, de minden bizonnyal megérkezik majd. Egy nap mikor a félelmetes, a megkerült, aki mindenkire rátekint, meg fog feledkezni az emberekről.

Egy barátom, akinek ezeket a sorokat olvastam, nevetve megjegyezte: Talán el van foglalva, és olvas –mondta.

Tényleg: mitől fog majd elfutni és megfeledkezni a hajónaplóján lévő nevekről?

Annakokáért azokban a napokban keresik az emberek a halált, de nem találják meg azt; és kívánnának meghalni, de a halál elmegy előlük..

(Jelenések, 9:6)

***

Gota

Llueve, llueve y llueve…
Y yo, perdido en el mar de agua en el patio
busco esa gota. La única y limpia gota.
De la que se educará una perla
En mi corazón.

(Csepp)

Esik és csak esik.
Fáradhatatlanul esik.
És én, mint elveszve a tengerben, udvaromban keresem
azt a cseppet. Az egyetlen és tiszta cseppet.
Lesz belőle gyöngy, talán, majd,
szívemben.

Supplication by Sami Yusuf