Rózsa-Flores Eduardo blogja

polgarhaboru bejegyzései

2008. febr. 19.

Rózsa-Flores Eduardo a magyar jobboldálról és Koszováról

Rózsa-Flores Eduardo:

A stupid magyar nemzeti-jobboldali-konzervatív-nacionalisták esete az albánokkal és Koszova függetlenségével.


Egyszer már keményen felháborodtam, mikor az egyik Becsületnapi megemlékezésen, Pesten, annak apropóján, hogy ugye „fehér nemzetek” meg miegymást, a meghívott kemény vonalas rácok zászlójukat önfeledten lobogtatták a magyar vár utcáin (de voltak ott fehér oroszok, és fehér szlovákok is, hogy miért hiányoztak a vasgárda emlékét ápoló fehér románok a mai napig, nem tudom).

Most, viszont, 48 órája folyik, mint a használt víz a lefolyón, a jobboldali, konzervatív, nacionalista, nemzeti (ha van még használható jelszó, szóljon valaki) médiákból a rácok iránti együttérzés, megértés, sőt szolidaritás az albánok ellenében.
Hát ezek megkergültek? Kérdezte egy fiatal barátom levélben.
Nem – válaszoltam -, szó sincsen róla, csak az kergülhet meg akinek annak előtte a helyén volt meg az esze.
Mert semmiképpen nem nevezhető normális állapotnak, hogy magyarok (és nem állampolgárokra gondolok) bárhol is éljenek a világon –egyesek turbó módra állítva a billentyűzetet az emigrációból osztják az észt, ja, könnyű nékik…irigylésre méltó bátor életük…tisztelet a kivételnek, persze, miszerint mi barmok miért nem állunk ki a szegény rácok mellé, akiket most hasonló sorscsapást ért, mint szerencsétlen nemzetünket Trianonnál.

Kezdjük.
Azért mert mi nem érdemeltük meg –Trianont. A rácok meg nem érdemlik meg Koszovát.
Mert a rácok mindent megtettek azért, hogy az albánok megutáljak őket –és ez a minimum az évtizedes sanyargatásokért. Mert üldözték az albánokat nyelvük használata miatt, kultúrájuk iránti ragaszkodás miatt, példás nemzeti összetartásuk miatt. Mert megölték és eltüntették azokat, akik egy kicsit hangosabban –bátrabban?- mertek kiállni nemzetközösségük jogaiért. Börtön, a kommunista érában Goli Otoki koncentrációs tábor, kínzások, végül száműzetés járt az albánságnak a rossz emlékű Jugoszláviában majd Szerbiában csupán csak azért mert ragaszkodtak nemzeti identitásukhoz, védték ősi közösségi értékeiket.
Jöttek a nyolcvanas-kilencvenes évek. Az albánok szó szerint megunták a sanyargatást, az elnyomást de tudván, a meghatározó nemzetközi tényezőktől nem lehet várni önzetlen segítséget, nem siették el már akkor célul vett függetlenedést. A példás önmegtartoztatás és stratégiai gondolkodás képességéről tették tanúbizonyságot. Megszervezték, szó szerint, párhuzamos államukat. Igazgatás –anyakönyvvezetés, bíróságok-, iskolák, de még az egészségügyi szolgáltatás is a föld alá vonult –fél illegalitásba, és többé albán asszony nem szült „szerb” kórházban, albán gyermek többé nem járt, nem tanult „szerb”iskolában.
Zajlottak közben szépen sorban az újkori balkáni háborúk, Szlovénia, Horvátország, majd Bosznia. És lehetőség nyílt a Jugoszláv majd rác hadseregbe erőszakkal besorozott fiatal albánok tömegeinek, hogy megtanulhassák a fegyverforgatás fortélyait. Tömegesen dezertáltak és álltak át a megtámadottak mellé, Horvátországban és Boszniában. Becsülettel végig harcolták –sokan az életüket is áldozták- a függetlenségi háborúkban. És eljött az idő hogy Koszova felemelje a fejét. Létrehozták a Koszovai Felszabadítási Hadsereget (UCK), és a küzdelem átlépett a fegyveres szakaszába.
Álljunk meg itt egy pillanatra. Sokszor hallom és olvasom, hogy az USA, a CIA segítette, pénzelte az UCK-t. Na és? MI volt az albánok célja? Megszabadulni a rác elnyomástól, és az ENSZ alapokmányában is –minden nemzetnek, nemzeti kisebbségnek biztosított- rögzített önrendelkezési joggal kívántak élni. Hogy ehhez a küzdelemhez, utolsó fázisában szükség volt külső segítségre? Hogy a felajánlott segítséggel éltek is? Ez bűn volna?
Szokás mondani segíts magadon és akkor az Isten is megsegít…
Épp elég vért ontottak addig, épp elég könny hullajtottak az albán asszonyok megölt, eltűntetett, megkínzott férjeik, testvéreik, apjuk után. Jogos és teljes mértékben igazolható lépésként a segítséget elfogadták. Halkan merem csak megkérdezni: mi nem tettük volna ugyanazt?
Felróják az albánoknak azt, hogy teleszülik a környezetüket?
Igaz, csak a tudatlan ostobák nem tudják azt, hogy a helyzet egy 1912-ben a Albán Klánok Szövetsége Prizreni Kongresszuson hozott döntésnek az eredménye. Akkor döntöttek úgy, az albán nemzet vezetői, hogy támogatni fogják, és ezt mindenkinek előírják, a sokgyermekes családokat. Kvótákat határoztak meg, hogy hány gyermekig a falu közössége, hánytól a törzs, hánytól a klán, támogatni köteles a családot… Élelmiszerrel, ruhaneművel, pénzzel. A klánok vezetői arról is döntöttek, támogatják az iskoláztatást, amennyiben a gyermek tehetséges, az alapképzéstől a külföldi egyetemi tanulmányokig…
És működött, és működik…Csak akarni kell?
(Írtam nem rég egy anyagot, Ágyra Magyar! Volt a címe…olvasta, emlékszik még valaki?)

Felróják a koszovái albánoknak a maffiát, a bűnözést… Akik ezt teszik, elfelejtik –szándékosan netán?-, hogy a Koszovai igenis létező szervezett bűnözés, mely behálózta fél-Európát, „nemzeti adó” formájában, melyet becsülettel jutattak haza, vagy adtak át a pénz begyűjtésére kiküldött küldöncöknek, amely támogatta a függetlenségi küzdelmeket, és a kiépített párhuzamos állam intézményeinek a működtetését. Hogy „mocskos” pénzzel? Na és? Hogy nem ildomos finanszírozási módja ez egy függetlenségi harcnak? Röhögnöm kell, és hangosan teszem. A fanyalgó vénkisasszonyaink kezén megremeg a teás csésze az UCK banditák neve hallatán, közben boldogan ágyba mennének velük? Siralmas.
És Koszova független lett. A berlini kongresszus óta érvényes „szabályok” föl lettek rúgva, és új állam született Európában. A lecke föl van adva.
És hogy a magyar mit keres a rác mellett?
Abszurdisztán az új neve országunknak. Ahol abszurd dolgok történnek, és abszurd módon létezik minden benne.
Mert abszurd volt lemondanunk formálisan nemzettestvéreinkről 2004. december 5-én. –Albánia ezt sosem tette.
Mert abszurd az, hogy egyesek, kik nemzeti-jobboldali-konzervatív-nacionalista meg miegymásnak tartják magukat, a rácok ágyába bújnák szüntelen. Idáig bűzlik az igyekvő izzadtságuk.
Csak pár sor még a magyar-rác kapcsolatok történetéből.

1848-1849 tele
Zenta
„…lebeszélte Trifkovics szerb őrnagyot arról a szándékáról, hogy a Szent-háromság szobrot emberfejekkel rakja körül, sőt a már feltett öt emberfejet is levette. Az emberfejek nagy halomban álltak már a piactéren…
A mészárlás Zentán két hétig tartott, a halálos áldozatok számát 2 000-2 800 fő közé teszik. Sokakat felakasztottak, agyonvertek, a legtöbb embert csoportokban az alsóvárosi temető táján lévő, úgynevezett dézsma-magazinum mellé vezették ki, és ott lőtték le őket. A lakosok egy részét arra kényszerítették, hogy fegyveres felügyelet mellett a megöltek fejeit levágják, és hogy a levágott fejekkel a Szent-háromság szobrot díszítsék fel…

Ezeken kívül folyamatosan napirenden voltak a súlyos botozások. A botozások Aradszki Samu zentai lakos háza előtt történtek. Ide tömegesen hozták az embereket, és a minimális botütések száma 50-60 volt, aminek következtében sokan megnyomorodtak. Rengeteg asszonyt, leányt és leánygyermeket tömegesen megerőszakoltak…”

1944
„1944 őszén környékünkön aratott a halál. Több ezer ártatlan magyar vesztette életét. Ezek az áldozatok jeltelen tömegsírokban nyugszanak. Sírjaik egyes városokban valamely épület alatt vannak lebetonozva, hogy senki ne találjon rájuk, hogy a gaztettek ne kerüljenek napvilágra. Máshol a dögtemetőkben földelték el őket, mint az állatokat. Ide kerültek a kivégzett csurogi magyarok is, ezernél is többen. Több gödröt kellett nekik kiásni, és nagy helyet foglaltak el.

Mivel a sintérgödröt mégsem betonozhatták le, az ötvenes évek elején még egyszer meggyalázták holtukban az áldozatokat. Egy éjjel összeszedték a csontokat, és kamionokkal a kulai bőrgyárba vitték, hogy a bűncselekmény nyomait eltakarítsák, figyelmen kívül hagyva, hogy nincs tökéletes gaztett, szemtanúk nélkül. A csurogi sintérgödör akkor is, ha a csontok nincsenek ott, édesapáink és rokonaink sírhelye….”
„…szerb szabadcsapatok, fegyveres martalócok szállták meg Adorjánt, a férfiakat összeterelték, majd több mint ötvenüket a Tiszába lőtték.”

„Zombori úti parcellán 170 bajmoki magyart és németet, valamint pacséri, györgyéni, nagyfényi és tavankúti magyar ártatlan embereket végeztek ki. Ma az ártatlan áldozatok parcelláját Akácfának nevezik az emberek, hiszen a szörnyű tett helyét sokáig csak akácfa jelölte. Az említett 170 ártatlan polgáron kívül még egy partizán is itt fejezte be földi pályafutását. Bajmokról a következő napon még vagy 30 magyar embert vittek el Szabadkára, akiket a Zentai úti temetőben végeztek ki.”

„Martonoson és Horgoson 1944-ben 60 hívével együtt kivégzett Virág István plébános…”

Csurog ,Temerin, Bácsföldvár-Becse, Martonos, Horgos, Moravica, Újvidék, Zombor, Bezdán, Szenttamás, Bajmok…. Vér és még több vér
És azóta is…
Magyarverésekről hallott itt valaki?

1991
És 1991-92 dél-Baranya és kelet-Szlavónia…
Szentlászló, Kórógy, a baranyai falvak…
Baltával agyonvert emberek, megerőszakolt asszonyok, lányok, férfiak…
Felgyújtott, kirabolt, lerombolt templomok, egész falvak…

És joggal mondom-írom, hogy abszurd az önamnéziába ön-kényszerített vagy csak egyszerűen stupid magyar, aki ezek után ágyba bújik-bújna történelmi mészárosával…

Részemről az öröm, és a büszkeség:
Koszova a második –Horvátország után- ország, és a koszovái albánság a második, szívemnek kedves nemzet, amely életemben szabaddá és függetlenné lett.

Hogy Nemzetemnek Isten milyen sorsot szán?



 

 




2008. febr. 17.

Rozsa-Flores Eduardo: Kosovo's Independence Day

Rózsa-Flores Eduardo:

A Kosovai Köztársaság Függetlenségének nagy napján

A Függetlenség napja

Nem akarom szaporítani a szót…

a szükséges szavak elhangzottak rég…

és a vér, az oly drága, a szükségesen kiontott…

Ma a végleges magasságában lobog a zászló, szabadon.

Azoké akikkel a 91 végi csatákban együtt majd

akikkel az észak-Albániai hegyek között

csendben inni a kávét a tábortűz mellett

számolni a járőrből visszatérőket, a sziluettek, mind megvan-e…

Akikkel a lerombolt, felperzselt falvakban…

találni személyigazolvány darabot egy bokor alatt

Fénykép

Serdülő fiú –kék szemű- a nevét sosem fogom megtudni

Senki nem maradt életben a faluból –megerősítik

Helikopter kelepel a fejünk fölött

Az utolsó ölelés a Tiranai repülőtéren

„Találkozunk a Szabad Pristinában majd…”

 

És most nézem a képeket

És örömtől és büszkésségtől duzzad mellem

És látom a bajtársaimat

Avdi-t, Gjon-t, Arben-t, Çuti-t…

Táncolnak és ünnepelnek az utcákon

 

És lement a nap és vele ez a nap is

És a lecke föl van adva

És talán megtanulják a leckét –akiknek kell

És talán eljut az üzenet

És talán eljut az üzenet….

 

A mai naptól fogva semmi sem reménytelen

A vén Európa fölött megkondult a nagy harang


Három versem a Kosovai háború idejéből…nekik...

Për Liri
(a Szabadságért)

Ma reggel volt egy álmom

-én reggel alszom el

mikor elindul a villamos, és

zajokban és illatokban

nyújtózkodik

kedvenc piacom-

álmomban

rátettem fülemet a

föld szívére

-a zöldes-barna nagy szívére-,

hallom a dobogást:

megindul végre a roham

lefele a hegyekről,

látom már,

álmomban

jönnek ők,

mind majdnem gyermek,

fölöttük,

a magasban,

sas őrködik.

Jó utat srácok,

de...hova mentek?

A völgybe tartunk,

ma

ott lesz a csata!

Álmomban

rám mosolygó szkipetárok vonulnak.

Nem ébredek fel.

Kint, a hideg december

elnémította a szelet

 

1998 december
/RFE: Állapot: Két háború között (2001 - Kapu kiadó)/

 

(Koszovai barátom búcsúztatása után a budapesti

Király utcában)

 

Fáj nagyon nekem a mai bor, barátom.

Beszélsz nekem dombokról, erdőkről, a jövő heti hóról...

Hallgatlak

és...

meglátom a lányt a vasútállomás melletti ház előtt,

valami esik közben

és bömböl az ég,

szerelmed

csöndesen

puskát kér

nem akar téged elengedni

csak úgy,

ő is mehetne - mondja -

mert neki is van dolga

fönn

a hegyekben.

Újra és újra fáj nekem ez a bor ma este itt,

barátom.

Kezet fogunk.

Aztán elmegy.

A navarra-i baszk kislány pityereg mellettem, halkan,

Abur! -magának mondja-

Szép huszadik század!

Már megint elmennek a fiúk a frontra...

 

Én itt azt gondolom s üzenem Neked:

ott fenn a hegyen

dolga mindanyunknak van

akármit mondanak mások, barátom,

akármit mondanak!

 

1998 december
/RFE: Állapot: Két háború között (2001 - Kapu kiadó)/

 

(Üzenet Çuti-nak, Koszovába)

 

A döntő erőszak hajnala

közeleg végre!

Ki kell tartani, édes barátom!

Még egy keveset .


1999 december
/RFE: Állapot: Két háború között (2001 - Kapu kiadó)/

 




2007. szept. 4.

Good Morning Tchétchénia


Akli D chante "Good Morning Tchétchénia"
Video
Envoyé par wat sur wat.tv



2007. júl. 27.

Polgárháború Bolivíában?

Polgárháború Bolíviában?

Figyelem! Mindenkihez!

 Kérem mindenkinek a segítségét:

A narkó-maffia és a neo-liberális Soros György által támogatott rasszista, naci szellemiségű  „indián” származású bolíviai elnök és pártja, a MAS (Mozgalom a Szocializmusért), agressziót készítenek szülővárosom Santa Cruz de la Sierra ellen. Az okokról már röviden egy korábbi bejegyzésben tájékoztatást próbáltam adni. Alábbi linken, spanyol nyelven, bő háttér anyag található, aki teheti, olvassa el, aki teheti, terjessze! Napokon belül az angol verzió is elkészül, amelynek megjelenéséről azonnal tájékoztatást fogok nyújtani.

Állítsuk meg a „fehéreket” gyűlölő „nációnál-szocialista” indiánokat. Ellenkező esetben beláthatatlan következményű polgárháború törhet ki szülőhazámba! Köszönöm a segítséget és a támogatást!

Éljen a szabadság! Éljen az autonóm Santa Cruz de la Sierra!

Rózsa-Flores Eduardo

A link:

 www.resistenciacivil.wordpress.com/