|
|
Rózsa-Flores Eduardo blogja
spanyol bejegyzései 
2008. febr. 20.
Flash mob a Guantanamoban jogtalanul fogva tartott foglyokért
Memento Abu Ghraib-ért
(Budapest, 2008-02-19, 19 h, Kolibri pince)
     
eduflores :: 2008. febr. 20. 9:56 ::
még nincsenek kommentek
Kategóriák: riport
:: Címkék: 2008, Abu, Allah, beke, borton, eduardo, ellenallas, elnyomas, empire, foglyok, fotos, freedom, Ghraib, Guantanamo, heroes, independence, irodalom, islam, iszlam, költészet, Libertad, magyar, magyarorszag, magyarsag, megszallas, muslim, muszlim, peace, rozsa flores, Rózsa Flores Eduardo, spanyol, sufi, szabadsag, szabó, szépirodalom, szufi, terror, vers, versek, war, zsolt
2008. febr. 5.
eduflores :: 2008. febr. 5. 23:05 ::
még nincsenek kommentek
Kategóriák: Képek
:: Címkék: 2008, Bolivia, eduardo, ellenallas, felkeles, guerra, haboru, heroes, hungarian, hungary, islam, iszlam, magyar, magyarorszag, muslim, muszlim, neo nazi, rozsa flores, Rózsa Flores Eduardo, Santa, santa cruz, spanyol, szabadsag, szurdokpuspoki, terrorism, terrorizmus, vers
2008. jan. 9.
Meghívó
Szeretettel meghívjuk Önt és kedves családját
Rózsa-Flores Eduardo
47 szufi vers
új verseskötetének
bemutatójára
2008 január 18-án este 18 órákor
A Magyar Iszlám Közösségben
Budapest XIII. Róbert
Károly Krt. 104
Közreműködnek:
Fazakas Géza és Szarvas Attila
a Kecskeméti Katona József Színház színészei
valamint a
HILAL együttes
(arab és török népzene, iláhi -vallási
témájú- zene)
eduflores :: 2008. jan. 9. 19:29 ::
még nincsenek kommentek
Kategóriák: Információ
:: Címkék: 2007, eduardo, írása, irodalom, islam, iszlam, költészet, magyar, magyarorszag, magyarsag, muslim, muszlim, rozsa flores, Rózsa Flores Eduardo, spanyol, sufi, szépirodalom, szufi, Ummah, vers, versek
2007. júl. 10.
Az Erdő
A Medve egy görbelábú, nagy és piszkos állat volt. De nem volt senki aki
jószívűbb lenne mint ő. Sajnos az állatok csak a külsőt vették észre, erre a
Medve nagyon mérges lett és kegyetlenül verte szét őket. Lábbal. Ezért az
állatok nem nagyon szerettek őt. Jószívű volt. És vicces. És szerette a
vicceket. Ezekért a viccekért az állatok meggyűlöltek őt és verték. Nehéz dolog
jószívűnek lenni ezen a világon.
A Farkas is görbelábú és piszkos állat volt. és meg gonosz volt és kegyetlen.
De az állatok nem gyűlölték őt és nem verték. Mert a Farkas meg kiskorában
meghalt. Mert a Medve korábban született mint a Farkas. Jó amikor a Jó győz a
Rossz felett.
A Nyúl is gonosz és kegyetlen állat volt. És meg nagyon gyáva. Ezért nem
csinált senkinek semmi rosszat. De őt akkor is erősen verték. Mert a Rosszat meg
kell büntetni.
A Varjú is gonosz volt és kegyetlen. Nem verte az állatokat, mert nem volt
keze. őt sem verték, mert nem tudtak elérni. Egyszer ráesett a fa. Bosszúból
Ezután az állatok egész hónapon át nem vizeltek a fákra. Nyúlra vizeltek. A
nyúl megfázott és meghalt. Mindenki tudta, hogy Varjú a hibás. De senki se tudta
elérni, mert nem tudtak kiszedni a fa alól. Néha a Rossz büntetlen marad.
A vakond kicsi volt és vak. A Vakond nem volt gonosz. Ő egyszerűen jól
végezte a munkáját. Ő ásta alá azt a fát, amely ráesett a Varjura. Ezt senki se
tudta meg, és ezért nem verték meg. Egyáltalán, őt ritkán verték. Inkább
ijesztgették. De ez nehéz dolog volt, mert vak volt és nem látta, hogy
ijesztgetik. Amikor az állatoknak nem sikerült őt megijeszteni, az állatok
nagyon szomorúak voltak. És ezért verték a Medvét. Mert nagyon szomorúak voltak.
Egyszer a Medve is meg akarta ijeszteni a Vakondot, de nem sikerült. A Vakond
nem félt. Mert a Medve megölte őt. Véletlenül. A medve egy görbelábú és piszkos
állat volt. És az állatok kegyetlenül megvertek őt. Pedig ő csak viccelni akart.
Rossz, ha a vicceidet senki se érti.
A Róka nagyon ravasz volt. Bárkit képes volt átverni. Néha sikerült, és akkor
nem verték. De néha nem sikerült, és akkor az egész erdővel verték őt. És akkor
mar nem tudott átverni senki. Mert nagyon nehéz bárkit is átverni, ha épp
vernek. Egyszer halálra verték. Mert a csalás mindig kiderül.
A Vaddisznó nagy volt és erős. Mindenki felt tőle. Ezért csak közösen, egész
erdővel verték őt. Vagy egyszerűen csak dobálták bele a köveket. A Vaddisznó ezt
nagyon nem szerette. És egyszer eldugta az erdő összes kövét. Ezért ott
nagyon-nagyon elverték. Többet nem rejtegette a köveket.
A Süni kicsi volt és szúrós. Szúrt. Nem volt gonosz, csak tüskésen született.
Ezért őt csak a hasán ütötték. A Süni ezt nem szerette, és ezért lenyiratkozott
és mindig kopasz volt. És akkor ugyanúgy verték őt, mint a többieket. Nehéz
dolog vállalni a másságot.
A Borz ugyanolyan volt mint a Nyúl. Csak nagyon büdös volt. És ezért csak úgy
verték, hogy betekerték egy zacskóba. Egyszer a Borznak szülinapja volt. A
bulira mindenkit meghívott, mert minél több ajándékot akart magának. Az állatok
egy műanyag zacskót ajándékoztak neki. És meg is verték. A Borz megfulladt.
Ugyanabban a zacskóban temettek el, de olyan büdös volt, hogy a Másik Erdőbe
temették el. Aztán jöttek a Másik Erdő lakói, és mindenkit nagyon megvertek.
Mert nekik nem tetszett a döglött Borz szaga. Szomszédokkal jóban kell lenni.
A Hörcsög is szerette az ajándékokat. Meg gazdag is volt. Ha néha osztozna,
akkor talán nem is vernék olyan erősen. De nagyon kapzsi volt. Ezért erősen
verték. És akkor kényszerből kellett osztoznia. És akkor sírt. A gazdagok is
sírnak.
Az Oroszlán volt az állatok királya. A királyokat nem illik verni. Ez egy
Törvény. De az állatok mar rég leszartak a törvényt. Az állatok az Oroszlánt is
verték. Csak úgy.
Mert ez egy olyan erdő volt.
eduflores :: 2007. júl. 10. 20:38 ::
még nincsenek kommentek
Kategóriák: mese
:: Címkék: 2007, blog, eduardo, hungarian, hungary, magyar, magyarorszag, magyarsag, mese, rozsa flores, spanyol, szabadsag
2007. márc. 8.
 A
román sajtóban, illetve az onnan informálódó magyarországi lapokban két
alkalommal, legutóbb négy héttel ezelőtt olvashattunk arról, hogy a
székelyföldi autonómia kivívására egy állig felfegyverzett alakulat, a
„székely légió” készül a Hargita-hegységben, élén egy bizonyos Révész
Tiborral, aki sepsiszentgyörgyi származású. A február elején megjelent
– egyébként nevetséges – irományt természetesen „kielemeztük” a Székely
Hírmondó idei ötödik számában, melyben többek közt felmerült
Rózsa-Flores Eduardo, magyar-bolíviai származású, jelenleg
Magyarországon élő író-újságíró neve is, mint – háborús tapasztalatai
okán – Révész fegyvertársa, akinek internetes levélben tettünk fel
néhány kérdést a téma kapcsán.
–A román sajtóban az ön nevét összefüggésbe hozták mind
Carlos-szal, a hírhedt venezuelai terroristával, mind a székely
légióval. Ki is valójában Rózsa-Flores Eduardo?
– Mindenféle fennhéjázás nélkül állíthatom, eléggé közismert személy
vagyok a magyar, illetve egyes külföldi médiák számára. Kis tájékozódás
után – például internetes kereső használatával – megállapítható, ki
vagyok valójában, mivel foglalkozom. Nem élek titkos életet, több
e-mail-címem szintén pillanatok alatt megszerezhető etcetera. Magyarul:
sajnálom, de nem vagyok reinkarnációja vagy alteregója sem James
Bondnak, sem Superman-nek, sem a „zsákos” embernek… Rambo is távol esik
tőlem, sőt... Kilenc évig szerkesztője voltam a Kapu nevű folyóiratnak,
eddig hét kötetem jelent meg, tárcákat írtam, jelenleg a www.jobbik.net
egyik szerkesztője vagyok. Egy, még ha nem is egyszerű, de normálisnak
mondható, hedonista, tehát pocakosodó íróember vagyok. Az egy másik
kérdés, hogy van önálló véleményem a világ dolgait illetően, a
véleményemet megvédem, ha kell, bármi áron.
–A Révész Tibor által vezetett, dunaújvárosi Székely Légió
Sportklubot a román sajtóban nem első alkalommal gyanúsítják már a
román állam elleni szervezkedéssel. A mese ezúttal annyiban új, hogy az
ön neve is felmerül. Mi a véleménye erről?
– A Ziua-féle marhaságokra rátérve: ilyeneket eddig csak a szerbek
írtak rólam előszeretettel, olyan képet festve rólam, hogy komolyan
állítom, álmomban elkezdtem félni saját magamtól. Csupán utána kell
nézni az életrajzomban, kedves bukaresti kollegák – enyhén szólva
siralmasan nevetségesek a leközölt állításaik. Nem tudom, mit értenek
„szélsőjobboldali szervezetek” alatt, mindenesetre kijelentem,
semmilyen olyan szervezetnek nem vagyok a tagja, melyet akár
önkényesen, tetszőlegesen lehetne „szélsőjobboldalinak” titulálni. Nem
vagyok vezetője semmilyen szervezetnek, bár igaz, egy rövid ideig,
2006-tól alelnöke vagyok az egyik magyarországi parlamenti párt vidéki
szervezetének. Annak a pártnak most is a tagja vagyok. És nem voltam
Carlos Illich Ramirez Sanchez tolmácsa. Megjegyzem: nem elhatárolódni
kívánok a román napilap cikkében szereplő többi személytől, hiszen ők a
barátaim. Ellenkezőleg: szolidaritásomról szeretném biztosítani őket,
valamint arról, hogy továbbra is küldeni fogom cikkeimet, tárcáimat,
verseimet az általuk szerkesztett internetes portálhoz – www.szekely.tk
–, amennyiben igényt tartanak rájuk.
–Apropó Carlos. Ismerte egyáltalán a világhírű terroristát?
– 1960-as születésű vagyok, 15-évesen kerültem Magyarországra, tehát
a „Sakál” magyarországi tartózkodásának időszakában alig 20 éves
voltam. Nem Carlos vett maga mellé, hanem spanyol anyanyelvűként,
kizárólag a szolgálati helyemen – határőr voltam Ferihegyen –,
parancsot teljesítve tényleg többször találkoztam vele. Sajnos nem a
tolmácsa voltam. Sajnos, mert akkor többet tudnék azokról, akik
Magyarországra beengedték. Gondolom, ez mindenkit igazán érdekelne, nem?
–Kalandornak és zsoldosnak nevezték a román napilapban. Vállalja ezeket a „jelzőket”?
– Azért, mert 1991 augusztusában felmondtam a spanyol napilapnak és a
BBC World Service-nek, melynek tudósítója, azaz újságírója voltam, és
beálltam a Horvát Nemzeti Gárdába, önkéntesnek; azért mert hónapokon
keresztül, amíg lehetett, részt vettem az Árpád-kori, magyarok lakta
Szentlászló védelmében? És mert azután is maradtam Horvátországban, és
az elnyomott baranyai magyarokkal vállvetve harcoltam a megszálló szerb
csetnikek ellen? Ezért lennék kalandor? Miről beszélnek? Annyit az
előbbi témához, hogy ha bárhol, bármikor, bárkik bántják a magyar
testvéreimet, sanyargatni merészelik őket, nyilvánvaló – s gondolom, ez
így normális és természetes –, hogy kiállok értük.
– Járt már Székelyföldön?
– Jártam sokszor, és boldogan megyek, amikor csak tehetem.
Székelyföld nekem Magyarország, különösen 2004. december 5-e óta. Bár
itt itthon vagyok, nálatok viszont OTTHON.
Kérdezett: Gyergyai Csaba
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
A horvát hadsereg ezredese
 Rózsa-Flores
Eduardo 1960. március 31-én született a bolíviai Santa Cruz-ban. Apja,
Rózsa György, zsidó származású festőművész, egyetemi tanár 1948-ban
hagyta el Magyarországot; anyja, Nelly Flores Arias spanyol származású
tanár. Rózsa-Flores 1972-ig Bolíviában, majd 1973 végéig Chilében
folytatja tanulmányait, a Pinochet-féle katonai hatalomátvétel után a
család útja Svédországba vezet, ahol 1973-75 között politikai
menekültként élnek.
1975-ben apja a hazatelepülés mellett dönt, a család Magyarországra
költözik. Flores a budapesti Szent László Gimnáziumban érettségizik
1979-ben, majd a Kossuth Lajos Katonai Főiskolára jelentkezik. Három
évvel később a leszerelését kéri, és 1984-ben a Budapesti Eötvös Loránd
Tudományegyetem Bölcsészettudományi karára felvételizik; 1989-ben
szerez diplomát.
1984-től különböző külföldi hírügynökségek tudósítójaként dolgozik,
1988-tól a La Vanguardia spanyol napilapnak is, amelynek különleges
tudósítójaként 1991 júniusában az akkori Jugoszláviába, Horvátország
fővárosába, Zágrábba érkezik. A La Vanguardia mellett folyamatosan
tudósít a BBC World Service brit rádióadó spanyol nyelvű adásainak is.
1991. augusztus 28-án Eszéken első külföldi önkéntesként jelentkezik a
Horvát Nemzeti Gárda soraiba. Részt vesz Szentlászló védelmében és a
szeptemberi eszéki csatákban, majd szeptember végén újra Szentlászlóba
küldik, ahol megszervezi az Első Nemzetközi Egységet (PIV). Vukovár is
állomása Flores frontszolgálatának. Egységét Szentlászló evakuálása és
eleste után Eszékre helyezik vissza, ahol a front különböző
szektoraiban harcol 1992 nyarának végéig. Közben Flores az akkor már a
Különleges Erők parancsnokaként megkapja a horvát állampolgárságot, és
Franjo Tudjman horvát elnök őrnaggyá lépteti elő. 1993-ban ezredesi
rendfokozatot kap. Front-tevékenysége alatt háromszor sebesült meg.
Rózsa-Floresnek 1994-től hét verseskötete jelent meg Magyarországon, és szerepelt már filmben is.
Ki is az a Carlos, avagy közismertebb nevén: Sakál?
Iljics Ramirez Sanchez, alias Carlos, a Sakál a 70-es, 80-as évek
sztárterroristája. 1949-ben született Venezuelában. Caracasban,
Londonban, majd Moszkvában tanul egyetemen. Végiglátogatja az arab
országokat, végül egy palesztin terrorista felkészítő táborban köt ki,
ahol évfolyamelsőként végez. Első akcióját Londonban egyedül követi el,
lelövi Ed Seiff milliomost, az angol Cionista Szövetség alelnökét.
Bombákkal folytatja, de miután Angliában forrósodni kezd lába alatt a
talaj, átköltözik Párizsba. Legnagyobb dobását ’75-ben, a
kőolajexportáló országok szervezetének székházában, az olajminiszterek
nemzetközi ülésén követi el Bécsben, ahol felfegyverzett
terroristacsoport élén hetven túszt ejt el.
Carlos ezután igazi playboyként él, néha „szívességeket tesz
Kadhafinak, Szaddám Huszeinnek, Honeckernek vagy éppen Ceauşescunak. A
hetvenes évek közepén Magyarországon nyaldossa sebeit, így a magyar
kommunista kormány nyíltan megszeg minden olyan nemzetközi egyezményt,
amelynek célja a terrorizmus elleni harc volt. Tejben-vajban fürösztik
a világ legkeresettebb bűnözőjét, lehetővé téve a halálos akcióit. A
80-as évek vége felé azonban az ő ideje is lejár. Egymásután utasítják
ki olyan országok is, mint Irak és Líbia. Végül Szudánban köt ki, ahol
az ország vezetői egyszerűen „eladják” a francia titkosszolgálatnak.
2000-ben életfogytiglanra ítélik a francia fővárosban.
Forrás: Székely Hírmondó
eduflores :: 2007. márc. 8. 10:47 ::
még nincsenek kommentek
Kategóriák: Interjú
:: Címkék: 2007, eduardo, ellenallas, erdely, felkeles, hungarian, hungary, magyarsag, romania, rozsa flores, spanyol, szekelyfold, t, tortenelem
2007. jan. 11.
X
Cambia a triste el tiempo y
trémulos pasan los días de
Este invierno
En mi soledad
Acaricio mis heridas
Y cuando duermo
No sueño más con ángeles
Que sí con los mortales
/.../
Szomorúvá átvált az idő és
múlnak el, remegősek,
a télnek napjai.
Magányomban
sebeimet nyalogatom.
Álmomban, többé már
nem angyalokról álmodom,
de halandókról.
2007. jan. 9.
Versitos tristes
Szomorú versikék
I
De la memoria arranco
Olores y adjuntos a ellos
El sonido
El del jazmin en tu calle
Y tu última palabra
Irrevocable
/…/
Kiszakítva az emlékezetből
Illatok
Hozzájuk adom a
hangot
A jázminé az utcádon
És utolsó szavad.
Visszavonhatatlan.
/Of the memory,
I take Scents
and associates to them
the Sound,
The one of jazmin in your street
and your last Irreversible word/
II
Recuerdo esa primavera definitiva
en Santiago
Llovían flores de los árboles mágicos
Esa tarde
Los demás jugaban tontos juegos
escondidos los dos
tu y yo descubriamos lo nuestro
Era el comienzo del amor
Lo ví en tus ojos
/…/
Emlékemben Santiago
és az a bizonyos tavasz.
Virágeső hullott a tüneményes fákról,
Délután volt.
A többiek bugyuta játékaikat űztek.
Elrejtőzve mi,
Te és én,
Ráakadtunk titkunkra.
A szerelem kezdete volt.
Szemedben láttam.
III
No me queda más
Que dar muerte a los recuerdos
Uno a uno ajusticiados
Yacen bellos pero inmoviles
A ver si conquisto así
una noche silenciosa y
Sin fantasmas
/…/
Nincs más hátra
Mint kivégezni az emlékeim
Egyesével agyonlőve
Fekszenek már, szépek, de mozdulatlanok
Hátha így szerzek magamnak
Egy csöndes és agyrémmentes
Éjszakát
IV
Poco a poco se acaba
la madeja y mi paciencia
Ya no me aguanto y
no aguanto al tiempo
insolente
huecas las palabras
flojas las banderas
miradas que te huyen
y la rabia se diluye
con el agua de la lluvia
que corre por las acequias
/…/
Lassan-lassan vége a gombolyagnak
És türelmemnek is
Nem viselem már el magamat
Sem a pimasz időt
Üresen konganak a szavak
Ernyedt a zászló
Emberek
Szemlesütve mennek el mellettem
És a harag is feloldódik
A csatornákon menekülő vízben
V
Y
Sin embargo
Espero con curiosidad
Despues de cada noche
El nuevo día
/…/
És
mindennek ellenére
kíváncsian várom
Minden éjszaka után
az új napot
VI
Ni yo mismo me entiendo
Sobrevivida una guerra
Con el nuevo milenio encima
Y el aburrimiento
al que me acostumbro
/…/
Én magam sem értem magamat
Túlélve egy háborút
Rajtam az új évezred
és az unalom
Amihez hozzászokom
VII
Son las cuatro de la mañana
en esta parte del mundo.
Aquí todo duerme
y en algun lugar distante
despierto como yo
ese otro corazón.
/…/
Hajnal négy van
A világnak ezen a részen.
Itt már minden alszik
És valamilyen távoli helyen
Ébren mint én
Az a másik szív.
Nostalgia
Después del puñal
La maldita sal sobre
Mi herida
Cae la noche
Manana todo estará nevado
Cabe esperar la primavera.
Nosztalgia
A tőr után
Az átkozott só
Sebemen
Újra itt az éj
Holnap minden havas lesz
Tavaszt kell most várni
VIII
Enfermiza la inspiración
Como la inconsecuente fiebre
Cuando me empeño en disfrutar
Del delirio y ya lo alcanzo
Se va volando raúda
esténtorea la carcajada
sobre los tejados del pueblo
quedo donde siempre
mojado del sudor y del placer
mordiéndome las uñas
y solo.
/…/
Beteges az ihlet
Mint a következetlen láz
Mikor kész vagyok élvezni az
Önkívületet és már utol is érem
Elszáll sebesen
És hangosan
A kacaj
Falum cseréptetői felett
Maradok, és mint mindig
Izzadtságtól és gyönyörtől nedvesen
rágom a körmeim
és magam.
Suicidio
Por el momento se me acabo el
buen humor que aunque impropio
lo extraño
Todo es lejanía, ausencia, recuerdos
agridulces, pálido paisaje que se esfuma
Me aferro a una fragancia
con los ojos cerrados y el corazón en
silencio me asesino brevemente
con una antigua canción
que me parte el alma
Öngyilkosság
Egyelőre elfogyott a jókedvem mely bár
Hasznavehetetlen
Hiányolom
Távolság lett minden,
hiány, keserédes emlékek,
sápadt tájkép elenyészik.
Kapaszkodom egy illatba
Szemem becsukom
Szívem elhalkul
És hideg elhatározással megölöm magam
Egy régi dallal
Melytől mindig, bizton
meghalok.
IX
Bueno - Malo
Oscuridad - Luz
Un angel creo la tierra con la masa
de los paises de la oscuridad y de la luz
Yo soy de esa mezcla
Y tengo prohibido tocar lo oscuro
Bailo a la luz de la llama pura
-Santo fuego purificador, iluminador -
Y espero el amanecer.
/…/
Jó - Rossz
Sötétség - Fény
Egy angyal a világosság és a sötétség országának
keverékéből alkotta meg a földet.
Én is ilyen keverékből való vagyok
Még az érintése is
tilos nekem annak ami a sötétségből származik
Táncolok a tiszta láng fényénél
- Világító és tisztító szent tűz-
A reggelt várom.
2006. dec. 26.
EL NIÑO JESUS REBELDE
CANCION DE NAVIDAD PARA LOS PUEBLOS POBRES!!
por Ingrid Storgen
El niño Jesús nació
una noche de diciembre,
entre paja y mal abrigo,
entre burro, oveja y bueyes.
Pero la historia que muda
su ropa constantemente,
con el correr de los años,
le aplicó un gran baño de oro,
como a los hijos del rico.
Le puso finas coronas
de diamantes y esmeraldas,
para ser digno pensaron
de honores,
pero de asesinos?.
El niño Jesús, me han dicho,
que ahora se volvió viajero,
anda esquivando las bombas
que arrasan pueblos enteros.
Este diciembre parece
que se quedará en Irak
aunque no partió del todo,
de cuevas, en Afganistán.
Hay días que el Niño llora,
¡No entiende que es lo que hicieron!
le arrebataron su cuna,
para dejarla en iglesias,
pero hay quien lo ha visto preso
entre barrotes de acero,
clamando por la justicia,
que un día volvieron ciega.
¡Ay ese niño que llora,
cuando ve la hipocresía!
El Niño Jesús no entiende
El por que de mil mentiras.
El niño Jesús ha vuelto
convertido en tanta gente,
me contaron que anda alegre
cumpliendo misión heroica,
cuando sostiene la Espada,
que ilumina al continente.
El niño Jesús vomita
en las cúpulas de oro,
anda derribando muros
esos que ha erigido el odio,
para separar los pueblos,
donde antaño fue su cuna?
Al ver tamaña herejía,
Tanto dolor y agonía,
Dicen que su onda dispara
con estrellas y luceros,
algunos aún no entendieron
la causa de su rebeldía?
Este diciembre podremos
verlo entre los marginados,
los niños muertos de hambre,
los niños abandonados.
El Niño Jesús va haciendo
montones de travesuras,
está invitando a los niños
pobres,
a asaltar la vida.
El Niño Jesús desprecia
las joyas y las coronas,
huyó al fin del Vaticano,
de iglesias y de catedrales,
está en cada lucha altivo,
lleno de amor y coraje.
Dicen que le dio vergüenza
que en el nombre de su Padre,
le dieran la extremaunción
a un general genocida.
Partió hacia la Cuba Libre,
va con la Misión Milagro,
regala luz a mil ojos
entre los pobres, mezclado.
Puede andar por Nicaragua,
Venezuela y Ecuador,
dejando tanto traidor,
rumiando su desespero.
Va del brazo de los curas
que como Camilo Torres,
cayeron bajo las balas
de la traición asesina.
Va pegadito a las monjas
francesas que en Argentina,
lucharon porque la muerte
no dejara tanta herida.
Va con montones de hermanos
Manteniendo la memoria,
Hizo un pacto con la gloria,
Con las patrias y la historia.
El Niño Jesús hoy anda,
con paso de Niño puro,
luce una sonrisa pícara,
y ordena a los asesinos
que no blasfemen su nombre,
Porque el Niño nació pobre
y ya eligió su destino??.
2006. dec. 11.
|
